A nyílt gúny: lényege az, hogy segítségével az író vagy beszélő egy személy vagy jelenség ellenszenves vonásait, hibáit erősen, néha a képtelenségig túlozva mutatja be. Például:
...s talám azt is sajnálja ő,
(Csokonai Vitéz Mihály: Zsugori uram)
Az iróniával (gör.) úgy teszi nevetségessé a költő az alakokat, hogy – szintén túlozva – az ellenkezőjét mondja annak, mint amit érez (látszólag magasztal, dicsőít stb.) vagy értetni akar. Ilyenkor a hangsúly és a szövegösszefüggés mutatja, hogy a mondottak ellentétére kell gondolnunk. Például:
S ti, kik valljátok olyan gőgösen:
(Petőfi Sándor: A nép nevében)
Lásd
még: Alakzat, Nagyítás,
túlzás, Szókincs.