IGENÉV – átmeneti szófaj. Legfontosabb stilisztikai szerepe a tömörítés. Három fajtája van.

1. A főnévi igenév alapalakjában a cselekvést személyre vonatkoztatás nélkül fejezi ki, ezért annak lényegét emeli ki. Felhasználásával a költő mondanivalója a maga frissességében kerül felszínre (mielőtt még a megszokott szabályos mondattá formálódhatott volna). Tömörítő erején kívül stílushatását csak fokozza elvontsága, s az, hogy bizonyos feszültséget, élénkséget ad a megnyilatkozásnak. Például:

Ó mondom én is, a munka az emberi élet fundamentuma, de mégis nem a munkát dicsérem, hanem az embert, aki le akarja azt győzni. Én tudom, hogy mi az télen a vonatok nyitott fékein posztolni, lent a hajófenéken etetni a kazánokat órákon és esztendőkön át, túrni a földet a bányákban, megnyomorodni az alagutak robbantása közben, megvakulni a foszfortól és foncsortól, megsüketülni a kalapácsok zengésétől, megsántulni a mosóteknők mellett és általában lelketlen gyávaságba esni és durva állattá zülleni a szakadatlan munkátó1.

(Kassák Lajos: Angyalföld)

Tömörítő szerepe abban is megnyilvánul, hogy mondatot rövidíthet. Például:

Anyját látja jőni a korlátok felől.

(Arany János: Toldi XII.)

Személyragtalan és személyragos formái közül az utóbbiak választékosabbak, irodalmiasabbak. A könnyedebb stílus azonban (a jó hangzás és a változatosság miatt) megengedi a személyragos és a ragtalan formák közti választást. Például:

…természetes dolognak tartották, hogy ilyenkor Timárnak őket el kellett hagynia. Hiszen neki is kenyérkereset után kell látni.

(Jókai Mór: Az arany ember)

2. A melléknévi igenév a képszerűséget, a szemléletességet azzal erősíti, hogy a cselekvést, történést tulajdonságként jelöli, s így bizonyos mozgalmasságot visz a kifejezésbe. Például:

Forgolódnak a tőkés birodalmak,

csattog világot szaggató foguk.
Lágy Ázsiát, borzolt Afrikát falnak,
s mint fészket ütik le a kis falut.
Egy nyál a tenger! Termelő zabálás, –
kis, búvó országokra rálehel
a tátott tőke sárga szája. Párás
büdösség-felhő lep bennünket el.

(József Attila: Munkások)

A melléknévi igenév is helyettesíthet, tömöríthet mellékmondatot. Például:

S int a király. S elérte még

A máglyára menőt.

(Arany János: A walesi bárdok)

A folyamatos melléknévi igenév - n / - an / - en ragos és többes számú alakjai kétféleképpen alakulhatnak. Lehetnek rövidek és hosszúak is. A szépirodalmi stílus közülük a rövidebb formákat tartja választékosabbnak, finomabbnak. Például:

– A Bécsi úton – mondom mesélőn –, messze … egy árokban úszik, ha már le nem merült.

(Gelléri Andor Endre: Egy fillér)

3. A határozói igenév általában a cselekvés módjának, a létezés állapotának szemléletes kifejezését szolgálja. Például:

Fához kötve urok, famohával szája betömve.

És a drága ruhák szét vannak rajta feselve.

(Fazekas Mihály: Lúdas Matyi 2.)

A - ván / - vén képzős alakok régies hangulatúak. Például:

s az iskolába menvén, a járda peremén,

hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,

(Radnóti Miklós: Nem tudhatom…)