Az ikes ragozás felbomlóban, kiveszőfélben van. Használatának kérdésében más a köznyelvi és más az irodalmi gyakorlat. Az irodalmi stílusban az ikes forma finomabb, mint az iktelen, s nemcsak választékos, hanem régies vagy népies hangulatú is lehet. Például:

…Hagytam mégis, hadd tépelődjék, ahogy jólesik neki; még egy kannába vizet is merítettem és odavittem, hogy igyék erre a nagy gondolom bánatra.

(Tamási Áron: Ábel a rengetegben)

A tárgyas ragozás jellemző sajátossága nyelvünknek. A szépirodalmi stílusban tárgyas igéinken kívül a tárgyatlanok is előfordulhatnak (esetleg egy igekötővel) tárgyas használatban. Az ilyen igealakok tömörítő erejűek, s a cselekvést határozottabban fejezik ki. Például:

Amint ezt gondolta, szaladni is kezdett,

(Petőfi Sándor: János vitéz 19.)

Fehér volt a világ, szép

(Petőfi Sándor: Négy nap dörgött az ágyu…)