A jóhangzás alapfeltétele a magán- és mássalhangzók arányos eloszlása, továbbá a zöngés és zöngétlen hangok kedvező viszonya és általában a hangok megfelelő sorrendje. A magyar nyelv a jóhangzású, dallamos nyelvek közé tartozik.
A jóhangzáshoz szükség van arra is, hogy hosszú és rövid szavak, ritmikus szavak (szerkezetek) váltakozzanak beszédünkben és írásunkban. Mindezeken kívül még más tényezők is, például a rím, az alliteráció stb. is fokozhatják a jóhangzást. Például:
Hallod a zenét a mandolafán, mint kivirágzott hangszeren?
(Babits Mihály: Dal, prózában)
Másoknak is így nyíljatok,
(Kosztolányi Dezső: Üllői-úti fák)