LÁTOMÁS
vagy VÍZIÓ (lat.) – A túlzással rokon stíluseszköz.
A költő nagyméretű, láncolatosan kapcsolódó képekben idézi fel a múlt eseményeit,
vagy bemutatja, elképzelteti a jövőt. Sokszor valamilyen túlzás kibontása,
sokszor meg egész sor különféle szókép együttes
használatából jön létre, de a túlzás mindig jellemző rá. Stílushatása a
túlzásból és a felhasznált szóképekből adódik. Például:
Toldi
Miklós képe úgy lobog fel nékem
Majd
kilenc-tíz ember-öltó régiségben.
Rémlik,
mintha látnám termetes növését,
Pusztító
csatában szálfa-öklelését,
Hallanám
dübörgő hangjait szavának,
Kit
ma képzelnétek Isten haragjának.
(Arany
János: Toldi, Előhang)
Látom
fátyolodat, te sötét mélytitku jövendő,
És,
meggyujtván a sejtés tündéri tüzét, e
Fátyolon
átlátok, s attól, ami ott van alatta,
Borzadok,
iszonyodom, s egyszersmind kedvre derűlök
És
örülök szilajan. A háború istene újra
Fölveszi
páncélját s kardját markába szorítván
Lóra
ül és végigszáguld a messze világon,
És
a népeket, eldöntő viadalra, kihíja.
(Petőfi
Sándor: Az ítélet)
Lásd
még: Alakzat, Nagyítás,
túlzás.