ZÁRT MONDATSZERKEZET FELBOMLÁSA (gör. anakoluthia ’következetlenség, azaz a folyamatosság megszakítása’) – olyan szavaknak, kifejezéseknek, esetleg mondatoknak a zárt mondatba való beiktatása, amelyek szervesen nem tartoznak bele. Ezeket a szervetlen elemeket rendszerint vessző vagy gondolatjel választja el a zárt mondatszerkezettől. A zárt mondatszerkezetbe beiktathat az író egyes elemeket azzal a céllal, hogy a mondat valamely részét jobban megmagyarázza, vagy esetleg a beszédhelyzetet jobban megértesse az olvasóval. Például:

Mégis, mindamellett – mily Isten csodája! –

Egy zokszót sem ejt ki Toldi Györgyre szája:

(Arany János: Toldi II.)

A zárt mondatszerkezet felbomlásának jellegzetes módja az úgynevezett átképzeléses (átélt) beszéd. Megelevenítő függő beszédnek is nevezik. Ezt az előadásmódot olyan közbevetések jellemzik, amelyekről nehéz eldönteni, hogy azok magának a szerzőnek vagy az írásműben ábrázolt személyeknek a szavai-e. Az ilyen közbevetéseknek élénkítő erejük van, azonkívül az egyszerű élőnyelv benyomását keltik, így a reális ábrázolásmódnak is eszközei. Elsősorban a népi előadásmódot tükröző alkotók élnek velük. Például:

György ijedve hátrál, odavan egészen:

E csapás utolsó szélütése lészen;

(Arany János: Toldi II.)

Lásd még: Igeidők, Közbevetés.