Baka István Ősz van az űrben (Szép versek 1990. Összeállította: Alföldy Jenő, Magvető Kiadó, Budapest, 1991. 30)
 

ŐSZ VAN AZ ŰRBEN

Hullnak a barna-piros levelek,

A kontextuális poétikai formáció néhány vonása

A versben első fokú poétikai kompozícióegységeknek tarthatjuk a címet, valamint az egyes verssorokat; másodfokú poétikai kompozícióegységeknek a rímekkel összekapcsolt sorpárokat (abban az esetben is, ha azok lineárisan nem követik egymást); harmadfokú poétikai kompozícióegységeknek az egyes versszakokat, negyedfokúnak a négy versszak együttesét, s végül ötödfokúnak a címet és a négy versszakot együttesen.

Egy poétikai kommunikációegységnek minősül a cím, a második és a negyedik sor; kettőnek az első, a harmadik, az ötödik, a hetedik, a nyolcadik, a kilencedik, a tizedik, a tizenegyedik, a tizenkettedik, a tizenharmadik, a tizennegyedik, a tizenötödik és a tizenhatodik sor; háromnak a hatodik sor.

A teljes verbális kontextuális formáció elemzéséhez a lexikai formációra rá kell vetítenünk a poétikait. A teljes verbális formációt elsősorban azok az eltérések határozzák meg, amelyek a lexikai és poétikai formáció kompozicionális tagolásában megmutatkoznak.

A rendszerszerű poétikai formáció néhány vonása

Ami versben a poétikai rendszerszerű formációt illeti, azzal kapcsolatban itt csupán a következő megjegyzéseket teszem. A vers akusztikus imágójával összefüggésben elemzendő az a kérdés, hogy rá vonatkozóan felfedezhető-e egy ’mögötte álló’ – többé-kevésbé szabályosnak tekinthető – teljes vagy részleges ütem-, illetőleg (klasszikus) verslábszerkezet; vizsgálhatjuk például azt, hogy az egyes versszakok visszatérő első sora nem tagolandó-e a „hull-na-ka/bar-na-pi/ros-le-ve/lek” módon, ahol az első három ütem egyidejűleg daktilusi szerkezetűnek is minősíthető. A rím- (illetőleg asszonánc-) szerkezetekre vonatkozóan elemezhetjük e szerkezetek elemeinek fonetikai-fonológiai közelségét; például a „levelek” – „közeleg” pár elemei egymáshoz közelebb állóknak tekinthetők, mint a „levelek” – „dióbelet” páréi. Elemezhetjük végül a vizuális poétikai felépítésre vonatkozóan azt a kérdést, hogy az egyes versszakok verssorainak egymás alá helyezése milyen célból tér el a konvencionálisan elvárhatótól; a vizuális kép utalhat például a következő olvasatlehetőségekre: (a) „hullnak a barna-piros levelek,”/„hullnak a barna-piros levelek;”/„hullnak a barna-piros levelek,”/„száraz avarra üvegcserepekként”/„hullnak a barna-piros levelek,”/„ősz van az űrben, a vég közeleg.”; (b) „hullnak a barna-piros levelek,/leválva a nyár faláról,”/„a fára varjú száll, s hogy összetörje/csőréből koponyákat ejt a kőre,/s fal édes agyvelőt: dióbelet.”/„ágak közt átszitál a kék üresség:”/„Isten halott tekintete pereg.”/„hull a világ, és hullunk véle mi” stb.
 

Részletesebben lásd Petőfi S. János – Vass László: Versek analitikus-kreatív megközelítése. Baka István: Ősz van az űrben. In: Petőfi S. János, Bácsi János, Benkes Zsuzsa, Vass László: Szövegtan és verselemzés. Pedagógus Szakma Megújítása Projekt Programiroda, Budapest, 1993. 73-117.
 

Baka István Ősz van az űrben

Másodlagos auditív vehikulum-imágó

A poétikai rendszerszerű szenzus

A poétikai kontextuális szenzus