A másodlagos auditív vehikulum-imágó indikátorát / reprezentációját Baka István Ősz van az űrben című versén szemléltetem (lásd 13. ábra). (Csak zárójelesen jegyezem meg, hogy ennek a költeménynek van egy másik, az ittenitől globális tipográfiai megjelenési formájában (figurájában) eltérő vehikuluma is, amely a költő Farkasok órája – versek – című kötetében a 39. oldalon található, Tolna Megyei Könyvtár, Szekszárd, 1992.)

A 13. ábrában megtalálható: a vehikulum fonetikai átírásban és eredeti (vizuális) formájában a sortagolásnak megfelelően; a (belső) akusztikus (auditív) vehikulum ’partitúrája’, amelynek szimbólumai a következőképpen értelmezendők:

(a) szótagjelek:

’kis félkör’: rövid magánhangzós nyílt szótag,
’üres kis kör’: rövid magánhangzós zárt szótag,
’félig fekete kis kör’: hosszú magánhangzós nyílt szótag,
’fekete kis kör’: hosszú magánhangzós zárt szótag;

(b) hangsúlyjelek:

függőleges vonalka kétszer áthúzva: főhangsúly,
függőleges vonalka egyszer áthúzva: mellékhangsúly;

(c) az összekötött ’kottaszerű’ jelek egy-egy szólamot jelölnek;

(d) a kottafejek szintkülönbsége a ’melódiát’ jelzi;

(e) a partitúra felső részében a merőlegesen elhelyezett szaggatott egy és egy vagy két folytonos vonal a szüneteket jelzi hosszúságuk növekvő sorrendjében.