Ladányi
Mihály - Hincz Gyula Szerelemből a szerelembe
Minthogy Ladányi Mihály versét a 60-as, 70-es évek magyar valóságának élménye, Hincz Gyula alkotását pedig Ladányi költeménye ihlet(het)te, az illusztrációt a vers sajátos, ikonografikus interpretációjaként közelítem meg, a szöveg és az illusztráció (lehetséges) korrelációira koncentrálva.
Az adott könyvoldalon a verbális szöveg fölött látható lila színű illusztrációt bizonytalan, elmosódó kontúrú, stilizált emberi alakok dominálják, melyeknek konfigurációja és méretarányai egyaránt rendezetlenek.
A merev tartású, a testükön és / vagy a fejükön lila foltokkal ’stigmatizált’ alakokon az illusztráció jobb felső harmadában fókuszálódó, határozott, vékony kontakt vonalak futnak keresztül, melyek közül a felsők középütt (három koncentrikus kör középpontjában) keresztezik egymást, s enyhén széttartóak.
Jobb oldalt két vastagabb vonal tart a fókusz felé, felül pedig felhőszerű foltok láthatók.
Az ismertetett
grafikus elemekből álló képi konfiguráció kontextspecifikus szemantikai
felépítését a következőképpen verbalizálhatni. A
kép dinamikus vékony vonalakkal komponált ’virtuális perspektívá’-ja
mintegy magával ragadja, egy kvázicentrum felé sodorja a tehetetlen, karakterizálatlan
és dehumanizált tömeget.
Ladányi Mihály Szerelemből a szerelembe
