Azonosságára példa lehet a következő szoros pár (mely A és B késő esti találkozásakor hangzik el az utcán):

A: – Nagyon szomjas vagyok. Jó lenne inni valamit.

Ami ezt a szoros párt illeti, ha B ragaszkodik az együttműködés alapelvéhez, akkor válasza abból a meggyőződéséből fakad, hogy a Béke Tanszék olyan hely, ahol inni lehet, hiszen egy közismert szegedi vendéglátó-ipari egység neve, amely B tudomása szerint nyitva is van, és ráadásul nincs is messze. Ha B nem akar együttműködni, vagyis tudja azt, hogy e kocsma zárva van, vagy a Béke Tanszék nem is kocsma, hanem egy felsőoktatási intézmény egysége, akkor nem tartja be sem a minőség, sem a relevancia maximáit. Az efféle kooperációellenesség elég ritka, csak tréfából, esetleg rosszindulatból fordul elő. Az esetek többségében egyszerűen a mennyiségi maxima mellőzéséről van szó, azaz B nem tudja, hogy a szóban forgó kocsma be van zárva, mert nem ismeri a záróra időpontját, és véletlenül küldi oda A-t. (Az együttműködési alapelvekkel kapcsolatban lásd többek között Vass László: Adalékok a társas érintkezés és a diskurzusok vizsgálatához. In: Galgóczi László (szerk.): Nyelvtan, nyelvhasználat, kommunikáció. A pedagógus-továbbképzés kiskönyvtára 2. Tanulmányok. JGYF Kiadó, Szeged, 1999. 205-220.)

Kivonat az 5. előadás anyagából