“Elmondta János, el a próbát,
s kérte, hogy segítsen neki,
mert kitúrják az örökéből,
elűzik a testvérei;
azé lesz a fele királyság,
ki szerez olyan paripát,
amék a kastély tetejébe
röpíti föl a lovasát.
Hát térült-fordult csak a macska,
s hozott egy lesántult gebét,
csontja kiállt, lógatta földig
rozsdaszín búsuló fejét.
Elhült János a gebe láttán,
színében is elváltozott,
de addig kérlelte a macska,
míg végül fölkantározott.
Vigyázva ült a görhes lóra –
hát akkor az a rossz gebe
rázkódott egyet, s táltossá vált,
szikrákat hányt a két szeme.
Csitíthatta a kis királyfi,
ágaskodott és dobrokolt,
öt lába volt és öt patával
kavarta táncolva a port.”
Kormos István: Az égigérő fa
Facebook