“A hősmesék egyértelműen mitikus szereplője az antropomorf tulajdonságokkal rendelkező táltosparipa. Mesebeli táltos hátán csak a hőst tudjuk elképzelni, a sárkányt nem, pedig az is sokszor lóháton harcol (Égitestszabadító, Állatsógorok típusban). A hős táltosa a „segítő” szerepkörét tölti be csődör vagy (herélt) paripa képében (görög mítoszi megfelelője Perszeusz Pégaszosz nevű szárnyas lova). De lehet mén az „elküldő”, az „álhős”, vagy az „ellenség”, illetve öreg kanca az „adományozó” és lehet csikó vagy lóbőrbe bújhat a „hős” maga. ”
Jankovics Marcell: A ló a magyar mitikus hagyományban 2/2
in: Magyar Irodalmi Lap
http://www.irodalmilap.net/?q=cikk/lo-magyar-mitikus-hagyomanyban-22
Facebook