– Ebben a mesében minden jóra fordult.
– Miért, baj?
– Dehogyis. Éppen az a jó benne… A valóságban is minden jóra fordul?
– A valóságban? Nem. Sajnos nem.
– Akkor ez egy nem igazi mese volt?
– Dehogynem. Azt jelenti, hogy mi mind a ketten nagyon-nagyon akarjuk hogy a valóságban is jóra forduljon minden.
– Én is nagyon-nagyon akarom. Te mondtad, hogy nagyon-nagyon kell akarni. Akkor is, ha nem biztos, hogy sikerül.
Advent negyedik vasárnapja
Szabó T. Anna: Az ünnep azé aki várja
Aki magot szór ablakába
és gyertya vár az asztalán.
A várók nem várnak hiába.
Egy angyal kopogott talán?
Szárnysuhogás az ablakon túl –
vigyázz! Kinézni nem szabad!
Künn az angyalhad térül-fordul,
egy pillanatra látszanak.
A karácsonyfát hozzák – hallod?
– egy koppanás, és leteszik.
Fényben úszik az üvegajtód,
s megint suhogás. Mi ez itt?
Zöld angyaltoll: egy kis fenyőág,
karácsonyszagú és meleg.
“Gyújtsd meg a legutolsó gyertyát!”
Ez az angyali üzenet.
És be is mehetsz – vár az ünnep,
és minden zárt ajtót kitár.
A fa alatt angyalok ülnek –
az ünnep azé, aki vár.
(Forrás)
Advent harmadik vasárnapja
Sokkal értékesebb a magad alkotta ajándék. – Amíg készíted, mindig arra gondolsz, akié lesz. Nem egy pillanat csak, amíg megveszed, hanem hosszú órák, esték, amíg elkészülsz. Ezalatt beépül az ajándékba a szereteted is.
Advent második vasárnapja
Jó néha gyereknek lenni, és mikor lenne jobb, mint karácsonykor, hiszen gyermek volt az ünnep fenséges alapítója is.
Advent első vasárnapja
Tudod, karácsonykor az ember mindig hisz egy kissé a csodában, nemcsak te és én, hanem az egész világ, az emberiség, amint mondják, hiszen ezért van az ünnep, mert nem lehet a csoda nélkül élni.
(Gyűjtötte: Szepesi Dóra Anna)
elsősorban az jellemzi, hogy mindig éppen benne tart egy könyvben.”
(Gyűjtötte: Szepesi Dóra)
SZABÓ T. ANNA: AZ ÜNNEP AZÉ AKI VÁRJA 
Aki magot szór ablakába
és gyertya vár az asztalán.
A várók nem várnak hiába.
Egy angyal kopogott talán?
Szárnysuhogás az ablakon túl –
vigyázz! Kinézni nem szabad!
Künn az angyalhad térül-fordul,
egy pillanatra látszanak.
A karácsonyfát hozzák – hallod?
– egy koppanás, és leteszik.
Fényben úszik az üvegajtód,
s megint suhogás. Mi ez itt?
Zöld angyaltoll: egy kis fenyőág,
karácsonyszagú és meleg.
“Gyújtsd meg a legutolsó gyertyát!”
Ez az angyali üzenet.
És be is mehetsz – vár az ünnep,
és minden zárt ajtót kitár.
A fa alatt angyalok ülnek –
az ünnep azé, aki vár.
(Forrás)
Szabó T. Anna versével köszöntjük a negyedik adventi vasárnapot!
SAJÁT KÉZZEL
Öntsünk szappant, öntsünk gyertyát,
kössünk csuhét, fonjunk szalmát,
varrjunk apró bársonypárnát,
tegyünk bele levendulát!
Látod, én is angyal vagyok:
meglepetést tartogatok!
Saját kézzel készítem,
beleteszem a szívem.
Dióbogárka, papírpohárka,
gyöngy-nyaklánc, tálka, festett madárka,
gyurmavirágcsokor és rongybaba,
párnahuzatból lámpabura,
habzsák, babzsák, filc-szívecske,
mécsestartó telefestve,
plusz egy díszes képkeret –
beleteszem képemet!
Facebook
