Tulajdonképpen kész csoda, hogy a modern oktatási módszerek még nem fojtották meg teljesen a kutatás szent kíváncsiságát. E kényes kis virágnak ugyanis az öntözés mellett leginkább szabadságra van szüksége.

Tulajdonképpen kész csoda, hogy a modern oktatási módszerek még nem fojtották meg teljesen a kutatás szent kíváncsiságát. E kényes kis virágnak ugyanis az öntözés mellett leginkább szabadságra van szüksége.
Megkezdődött a karácsonyi ünnepkör részét képező adventi időszak. A könyvtár előterében egy nagyon szép adventi naptárat tettünk ki, amely ablakaiban minden nap egy-egy szép idézet rejtőzik.
Gyere, nézd, olvasd!
Hogy ki készítette a naptárat? Kattints a képre és megtudod!
(Szűcs Janka és Virág Barnabás könyvtárpedagógia-tanár MA szakos hallgatók)
November 2.: Halottak napja
Kosztolányi Dezső: Halottak (részlet)
Volt emberek.
Ha nincsenek is, vannak még. Csodák.
Nem téve semmit, nem akarva semmit,
hatnak tovább.
Futók között titokzatos megállók.
A mély sötét vízekbe néma, lassú
hálók.
Képek,
már megmeredtek és örökre
szépek.
Október 23.: Az 1956-os forradalom kitörése
Faludy György: 1956, te csillag (részlet)
Ezerhétszázhárom,
nyolcszáznegyvennyolc és ötvenhat:
egyszer minden száz évben talpra állunk
kínzóink ellen.
Október 16.: A kenyér világnapja
Petőfi Sándor: Fekete kenyér
Miért aggódol, lelkem jó anyám,
Hogy kenyeretek barna, e miatt?
Hisz meglehet: ha nincs idehaza,
Tán fehérebb kenyérrel él fiad.
De semmi az! csak add elém, anyám,
Bármilyen barna is az a kenyér.
Itthon sokkal jobb ízü énnekem
A fekete, mint máshol a fehér.
2014. október 7. – 165 éve halt meg Edgar Allen Poe
Edgar Allen Poe: Külön
Gyermekkoromtól fogva nem
Olyan vagyok, mint más. Szemem
Nem úgy lát, nem közös kutak
Habja bennem az indulat.
Nem közös forrásból ered
Bánatom. Gyújtva szívemet
Más fokra izzik örömöm.
S ha szeretek: azt is külön.
“Elmondta János, el a próbát,
s kérte, hogy segítsen neki,
mert kitúrják az örökéből,
elűzik a testvérei;
azé lesz a fele királyság,
ki szerez olyan paripát,
amék a kastély tetejébe
röpíti föl a lovasát.
Hát térült-fordult csak a macska,
s hozott egy lesántult gebét,
csontja kiállt, lógatta földig
rozsdaszín búsuló fejét.
Elhült János a gebe láttán,
színében is elváltozott,
de addig kérlelte a macska,
míg végül fölkantározott.
Vigyázva ült a görhes lóra –
hát akkor az a rossz gebe
rázkódott egyet, s táltossá vált,
szikrákat hányt a két szeme.
Csitíthatta a kis királyfi,
ágaskodott és dobrokolt,
öt lába volt és öt patával
kavarta táncolva a port.”
Kormos István: Az égigérő fa
Szeptember 12., a Gyermekek világnapjára
Ingrid Sjöstrand: Gyereknek lenni azért rossz
Gyereknek lenni azért rossz,
mert igazán sehová
nem tartozol.
Persze nagyon klassz,
hogy derék szüleid vannak
és egészen tűrhető testvéreid
– ha vannak –
mégis
nincs semmid, amit magad választottál.
Van egy klubunk,
Sten meg én vagyunk a klub,
de kettőhöz tartozni nem elég.
Néha levelet írok magamnak,
egy régi bélyeget ragasztok rá,
és bedobom a levélszekrényünkbe,
hogy a többiek azt higgyék,
van valakim, aki csak az enyém
és akiről ők nem is tudnak.
Ami engem illet, büszkén vállalom, hogy rajongok a regényekért. Az összes kedvtelés és szenvedély közül ez áll legközelebb a szívemhez. Az ember csak ül a kandalló mellett, és mégis beutazza az egész világot. Átverekedi magát a legszörnyűbb veszélyeken, élvezi az emberi lét végtelen és különleges színességét, elszomorodik, felvidul, fellelkesül – mindezt mindössze egy-két oldal elolvasása alatt.