Sokan még nem tudjátok, ki volt az éppen ma 100 éve született Radnóti Miklós. A tananyagban majd csak nyolcadikban értek el a 20. század magyar irodalmához, aminek egyik legszebb és legfájdalmasabb életművét ő alkotta meg.
Azt szokták mondani, hogy tragikus volt az élete, s ha belegondoltok, bizony nehéz lenne másnak nevezni: születésébe belehalt az édesanyja, és ikertestvére is halva született. 35 éves korában – ami lehet, hogy nektek soknak tűnik, valójában viszont egy emberéletben nagyon kevés – csupán zsidó származása miatt meg kellett halnia. A halál árnyékában azonban olyan gyönyörű verseket írt, mint például a Nem tudhatom, a Tétova óda…
Szegediként büszkék lehetünk arra, hogy városunkban végezte el az egyetem magyar-francia szakát. Tudjátok, hogy iskolánktól alig 200 m-re, a Bokor u. 2. szám alatt áll az a ház, ahol szegedi évei alatt lakott? Ma, azaz május 5-én 14:45-kor koszorúzási ünnepség lesz a ház falán elhelyezett emléktáblánál, 15:30-kor pedig a Bölcsészettudományi Kar falán lévő emléktáblánál.
A Szegeden töltött évekről a Somogyi Könyvtár rendezett kiállítást Tajtékos ég – száz éve született Radnóti Miklós címmel a földszinti kiállítótérben. A kiállítást május 26-ig tekinthetitek meg.
A 100. születésnapról az egész ország megemlékezik. Blogunk korábbi bejegyzésében (Radnóti 100 éve) már olvashattatok ezekről, sőt, szóltunk arról is, hogy 65 éve írta a Nem tudhatom c. költeményét (65 éve írta Radnóti a Nem tudhatom c. versét), ahol Latinovits Zoltán előadásában meg is hallgathattátok a verset.
A mai 100. születésnapján mi Kaszás Attila előadásában a Tétova ódával köszöntjük Radnótit:
2008. december 8-tól 2009. január 22-ig a 
öt képben 29 figura, férfiak, nők és gyermekek életnagyságú, élethű figurái láthatók. Kézzel varrt ruhák, kézzel faragott bútorok jelzik a jelenetek színvonalát és korhűségét. A figurák a filmes világban használatos szilikon technológiával készültek, amivel az igazi bőr felületekhez megdöbbentően hasonló eredményt értek el.
Koppincs vagy valódi? Ezt a kérdést tettük fel azonnal, ha valakin farmernadrágot láttunk – jó 30 évvel ezelőtt. Nektek ez bizonyára furcsa, de akkoriban még nagyon nagy kincs volt a “valódi” farmer (blue jeans), s nagyon ciki, ha valakinek koppincsa, azaz utánzata, a valódinak csak másolata volt (copy=másolat)! Farmerdzsekiről pedig még álmodni sem mertünk. Élénken emlékszem az első farmeromra, az akkori Jugoszláviából, Szabadkáról hoztuk.
Azok a farmerok még nem voltak előre koptatottak, gyűrtek vagy szakadtak, rajtunk, a viselés során kopott, gyűrődött és szakadt a nadrág. Nem volt szabad sűrűn kimosni őket. Talán hallottátok azt a mondás, hogy a farmer akkor jó, ha megáll magától – na ehhez nem volt szabad hetente kimosni, inkább kb. félévente.
Különleges lesz a mai éjszaka!
Ajánljuk figyelmetekbe a 
Facebook
