Koppincs vagy valódi? Ezt a kérdést tettük fel azonnal, ha valakin farmernadrágot láttunk – jó 30 évvel ezelőtt. Nektek ez bizonyára furcsa, de akkoriban még nagyon nagy kincs volt a “valódi” farmer (blue jeans), s nagyon ciki, ha valakinek koppincsa, azaz utánzata, a valódinak csak másolata volt (copy=másolat)! Farmerdzsekiről pedig még álmodni sem mertünk. Élénken emlékszem az első farmeromra, az akkori Jugoszláviából, Szabadkáról hoztuk.
Azok a farmerok még nem voltak előre koptatottak, gyűrtek vagy szakadtak, rajtunk, a viselés során kopott, gyűrődött és szakadt a nadrág. Nem volt szabad sűrűn kimosni őket. Talán hallottátok azt a mondás, hogy a farmer akkor jó, ha megáll magától – na ehhez nem volt szabad hetente kimosni, inkább kb. félévente.
Az én generációm még az eredeti Levi’s farmerért rajongott (aminek aztán később lett magyar változata is), de mi voltunk a Trapper farmer kipróbálói is. Ti tudjátok, hogy azóta is “farmeres” vagyok, azaz a farmer a napi viseletem, sőt, már van farmerdzsekim is!
Hogy miért jutott mindez eszembe? Azért, mert Az örökéletű farmer címmel kiállítás nyílt a Móra Ferenc Múzeumban, amelyet 2009. február 8-ig lehet megtekinteni.
Menjünk együtt! Találkozzunk pénteken, november 14-én délután 2-kor a könyvtár előtt!
Olvass utána:
Facebook
Az én elsőm noname koppincs volt, amit lila cérnával igyekeztem szűkíteni, ekkor szánt meg anyukám, aki a szomszéd varrónővel csőnadrággá szűkítette végül 🙂
Oh, azok a csőnadrágok! 😀