Berg Judit is a vendégünk lesz!

Ruminirajongók és persze mindenki más:
FIGYELEM!

Hétfőn, azaz szeptember 19-én délután 14 órától vendégünk lesz BERG JUDIT, a Rumini és további remek könyvek szerzője!

Ha szeretnél találkozni vele, jelentkezz tanítódnál, napközis tanító nénidnél!

Tudj meg többet Berg Juditról, olvasd el korábbi bejegyzésünket:
A hónap szerzője Berg Judit

Nézd meg honlapját, ahol további érdekességeket, letölthető meséket találhatsz:
Berg Judit

Könyvajánló a legújabb Rumini kötetről:
Rumini Datolyaparton

Ami késik, nem múlik – jön Lackfi János!

Szeptember 13-án, kedden délelőtt 9.50-től könyvtárunk vendége lesz Lackfi János költő! És ez már biztos!

Mint bizonyára emlékeztek, tavasszal már majdnem ideért, akkor nagyon sokat készültünk a találkozóra. Most nincs ennyi időnk, úgyhogy arra kérlek benneteket, olvassátok újra verseit, nézzétek meg az akkori és az ezután következő blogbejegyzéseket!

Aki szeretne jönni, jelentkezzen tanítójánál, magyartanáránál vagy a könyvtárban, hogy elkérhessük óráról!

Boldog új (tan)évet!

Micsoda boldogság! — Iskolás vagyok!
Titkokat tárok föl, akár a nagyok!
(Bősze Éva)

Szeretettel köszöntjük elsőseinket, kívánunk mindenkinek boldog és érdekes, jó olvasnivalókban, programokban bővelkedő új tanévet!

A hét idézete

Én vagyok az, aki melletted ül az iskolában.
Én vagyok az, aki egy kicsit dagi.
Én vagyok az, akit azért gúnyolnak, mert kicsi.
Én vagyok az, akit folyton piszkálnak, mert bolondulok a számítógépekért.
Én vagyok az, aki egy kicsit tájszólással beszél.
Én vagyok az, aki a tornaórán ügyetlenkedik.
Én vagyok az, akit mindenért hibáztatnak.
Én vagyok az, aki hazafelé fél a buszon.
Én vagyok az, aki amikor siet, mindig megbotlik.
De az is én vagyok, akinek van elég bátorsága, hogy felkeljen, és másnap újra végigcsinálja az egészet.

Andrew Matthews

A hét idézete

Az emberi lény nem csak arra teremtetett, hogy keresse a bölcsességet, hanem arra is, hogy fölszántsa a földet, várja az esőt, elültesse a búzát, learassa a termést, megőrölje a magokat, és megsüsse a kenyeret.

Paulo Coelho