ÖSSZKÉP

Hova Tovább Tanoda

         A Bács-Kiskun Megyei Roma Ifjúsági Egyesület 2002. február 23-án alakult meg, zömében mélykúti roma fiatalok által. Ezen a néven működött egészen két évvel ezelőttig, amikor a tagok kicserélődtek, így vált a szervezet DARU Közhasznú Egyesületté. Az idők során tagok változtak, de a célok nem: az integrációs tevékenységet akarták előrelendíteni. Az egyesület számos kulturális programba kapcsolódik be, TÁMOP-os pályázatokat hívnak le, elősegítve ezzel az integrációs folyamatot. A DARU tagjai kötelességüknek tekintik a romák érdekeinek egyesítését, valamint életkörülményeik javítását.

         A programnak alapvetően két célja van. Az egyik, hogy általános iskolás korban minél kevesebben „morzsolódjanak le” az oktatásból, a másik pedig, hogy a jóból még jobbat csináljanak: aki jól tanul, annak is segítenek a továbbtanulásban. A tanoda az Újszentiváni önkormányzattól megkapta a civil házat, így jelenleg ott működnek. Összesen harminc általános iskolás korú gyerekkel foglalkoznak 5-12. osztályig, de vannak fiatalabb, 2-3. osztályos tanulók is. A legidősebb fiú kilencedikes. Mivel ma már kötelező a délutáni napközi, ezért a szülők eldönthetik, hogy napközibe, vagy egy tanodába íratják a gyerekeiket. Keddtől péntekig, délután 2-től 6-ig vannak nyitva, és van egy heti rend, hogy melyik nap milyen foglalkozások vannak. A tantárgyi felkészítő foglalkozásokon kívül sima tanulószoba is van, de itt is vannak segítők. Ezen kívül számos szabadidős programot is csinálnak, van színjátszó kör és zeneklub is. Az egyesület nem csak romákkal, hanem halmozottan hátrányos helyzetű gyerekekkel, illetve felnőttekkel is foglalkozik. Ezen kívül az oktatásszervezésre és a képzésre is nagy hangsúlyt fektetnek. Nem csak év közben, hanem nyáron is szerveznek különböző kirándulásokat, közösségi eseményeket- legutóbb például egy bugaci lovas tanyán töltöttek el egy hétvégét. A biciklitúrák mellett számos kulturális programot is lebonyolítanak, moziba, színházba viszik a gyerekeket. A színház és zeneszakkör vége például egy előadás, melyre a szülőket is várják, így próbálják bevonni őket a tanodaprogramba.

         A tanodában a szakos tanárokon kívül fejlesztő pedagógusok is vannak, összesen hat tanárral dolgoznak, akik minden nap lelkesen segítik a gyerekeket a tanulásban. A kisebbségpolitikásokkal együtt mi voltunk a hospitálók, akik kedden és csütörtökön voltak ott, de vannak önkénteseik is, akik szintén a gyerekek fejlesztésében segítenek. A vezetők számos szervezettel kötöttek megállapodási szerződést, többek között az egyetemmel is, mi így csöppentünk bele ebbe az egészbe. Laki Ildikó tanárnő szervezésében zajlott a program, melynek keretében kocsival kivittek minket Újszentivánra, ahol mindenki be lett osztva egy-egy gyerek mellé, tantárgyi erősségeinek megfelelően. A tanodában egy oktatási délután rendszerint úgy zajlik, hogy a gyerekek két óra körül megérkeznek, lepakolnak, majd egy kis játékkal, beszélgetéssel ráhangolódnak a tanulásra. Az első néhány alkalommal még szokatlanul csendesek voltak, de a tanulás utáni játékra feloldódott a hangulat és végül mindenki jól érezte magát. Az én „mentoráltam” az ötödikes Máté volt, aki kezdetben nagyon halk szavú, magába húzódó volt, de idővel felengedett, és egyre többet mesélt a családjáról, az iskoláról. A tanoda lényege, hogy személyre szabottan foglalkoznak mindenkivel, ha valakinek valami problémája van, az oktatók azonnal ott termednek, így próbálják „egyengetni” a gyerekek útját. Minden nap kapnak uzsonnát, a segítők szendvicseket, teát készítenek, majd elmosogatnak. Ha végeztek a tanulással és marad még idő, társasoznak, kártyáznak egészen hat óráig. Mikor először odamentünk, már javában folyt a munka (itt a tanodavezetők meg is jegyezték, hogy még sosem volt ilyen csend tanulás közben), aztán a gyerekeknek hétről-hétre” kevesebb lett a leckéjük”, így nekünk már többnyire csak a játék maradt. Az utolsó látogatásunk alkalmával megkérdeztem Mátét, hogy miért szereti a tanodát. Rengeteg élménybeszámolót zúdított rám, hogy például a múltkor író-olvasó találkozójuk volt, aminek a végén ingyen könyvet kaptak, vagy hogy elmentek Bugacra a lovas hétvégére, ahol szalonnát sütöttek és hajnalig beszélgettek. Nevetve mesélt a karácsonyi ünnepségre és az év végi színdarabra való készülésük nehézségeiről is.

         A vezetők célja, hogy szakemberek segítségével létrehozzanak egy irodát, és szeretnének több forrást is lehívni, mivel civil szervezetként elég instabil lábakon állnak. Ezen kívül több működési támogatásra adnak le pályázatot, hogy továbbvihessék a tanodaprogramot, mely körülbelül tíz éve működik Magyarországon. Az egyik alkalommal fél füllel meghallottam egy beszélgetést, ahol az egyik srác megkérdezte Katát, a tanodavezetőt, hogy ugye akarnak pályázni megint a tanodaprogramra, és ugye meg is fogják nyerni a pályázatot? Azt hiszem, ehhez semmit sem kell hozzáfűznöm… Az elején kicsit félve indultunk neki a dolognak, mert nem is igazán tudtuk, hogy mit kell majd csinálnunk, hogy nehéz feladatunk lesz-e, vagy hogy mennyire lesznek befogadóak velünk, de úgy gondolom, a többiek nevében is bátran kijelenthetem, hogy mindannyian nagyon élveztük ezt a hat hetet.     

Foto: szegedikalauz.hu                                             Bene Adél