ÖSSZKÉP

 A szegedi Károlyi Mihály Kollégium az ország diákotthonainak legnagyobbjai közé sorolható, melynek történelme 1987-ig nyúlik vissza, ugyanis abban az évben vásárolta meg az Oktatási Minisztérium az épületet a DÉLÉP-től.

Az épület 10 emelet magas, melynek minden szintjén 27 darab 3 fős szobát alakítottak ki. Mindegyik emeleten találunk közös társalgót, tisztálkodó helyiségeket és konyhát. Az épületben a gyorsabb közlekedést segítvén egy 6 és egy 10 fős lift működik.

A kollégium amúgy is mozgalmas életét színes programok bővítik, mint például az évente megrendezésre kerülő sportnapok, kirándulás, mikulásozás, ki mit tud és a KOPAJ, mely az ország egyik legnagyobb hallgatói rendezvénye, ahol a vetélkedők mellett az adományozás is szerepet kap. A tavalyi évben több mint 8000 darab plüssállatot gyűjtöttek össze a kollégium lakói a gyermekkórházak és alapítványok javára.

A kikapcsolódási lehetőségek mellett a kollégium tanulószobákat biztosít egyéni és csoportos tanulás céljából. A kollégiumi évem során sok barátot szereztem az ország egész területéről és barátomat is itt ismertem meg.

Az emberek döntő többsége, ha azt a szót hallja, hogy kollégium, rögtön a szórakozó, alkoholt fogyasztó fiatalok jutnak az eszükbe, akik az egyetemi órákat kerülve, felelőtlenül élik mindennapjaikat. Ezzel a témával kapcsolatban megkerestem két kollégistát, egy felsőbb éves szintképviselőt és egy első éves hallgatót. Kettőjük válaszai alapján beigazolódhat vagy cáfolódhat ez a sztereotípia.

Első interjúalanyom Holló-Szabó Benedek volt, aki felsőbb éves hallgatóként már négy éve él a kollégiumban szintképviselőként.

H.T.: Miért döntöttél a kollégium mellett és meddig akarsz ott lakni?

H-SZ. B.: Elsősorban, mert a kollégium jelentősen olcsóbb az albérletnél. Ezen kívül társasági ember vagyok és 3-an vagyunk testvérek, így megszoktam magam körül a nyüzsgést, nem hátráltat a tanulásban. A kollégiumban a tanulmányai befejezéséig szeretnék lakni.

H. T.: Milyen a viszonyod a szobatársaiddal?

H-SZ. B.: Kitűnő, mindenben jól kijövünk. Én úgy gondolom, hogy kiegészítjük és támogatjuk egymást. A nyári szünidőben is tartjuk a kapcsolatot.

H. T.: Milyen kollégiumi programokon vettél részt és milyenek voltak ezek?

H-SZ. B.: Szerintem a kollégiumi programok változatosak. Örülök a tavalyi karitatív akciónak, melynek keretén belül a kollégisták plüssállatokat gyűjtöttek gyermekkórházak és alapítványok javára. Ezen kívül számos rendezvényen vettem részt az itt töltött éveim alatt, mint például sportnapokon, ki mit tud vetélkedőkön és a Kollégiumi Pajkosságokon, ahol a mi emeletünk szerezte meg tavaly az első helyet kiváló csapatmunkával és kitartással.

H. T.: Szintképviselőként milyen feladataid vannak?

H-SZ. B.: Képviselőként az emeleten lakók érdekeit, problémáit közvetítem a vezetőség felé az időnként megszervezett Kollégiumi Bizottsági ülésen, ahol a döntéshozásba beleszólási jogom van. Feladataim közé sorolható még különböző programok és tevékenységek megszervezése, mint például a közös filmezés vagy a szintkajálás, ahol az emeleten lakókkal vacsorát készítünk, és együtt fogyasztjuk el, ezzel is erősítve egymás között a barátságot. 

Következő interjúalanyom Kasza Nikolett volt, aki elsőévesként ismerkedik az új környezettel, melybe belecsöppent.

H. T.: Miért döntöttél a kollégium mellett és meddig akarsz itt maradni?

K. N.: Azért döntöttem a kollégium mellett, mert egyrészt anyagilag jobban megérte, illetve a társaság is erőteljesen befolyásolt, mert egy kollégiumban könnyebb az ismerkedés és a barátszerzés.

H. T.: Milyen a viszonyod a szobatársaiddal?

K. N.: Szerencsére a szobatársaimmal nagyon hamar jó kapcsolat alakult ki köztünk. Ez szerintem igen fontos, mert csak az életterünket osztjuk meg egymással.

H. T.: Részt vettél kollégiumi programokon? Milyenek voltak ezek?

K. N.: Igen, vettem részt kollégiumi programokon. Ilyen volt például a kollégiumi kirándulás a Balatonnál, mely nekem nagyon tetszett főleg a hangulat, a program és a társaság miatt, illetve más nagy kollégiumi esemény volt a KOPAJ, mely egy több napos vetélkedő a kollégiumon belül. Én elsőévesként szervezőként vettem részt, melyet részben bánok, részben pedig örülök neki.

H. T.: Hogyan éled meg a kollégiumi életet elsőévesként?

K. N.: Első évesként eleinte nehezen tudtam megszokni a kollégiumi életet, de szerencsére hamar sikerült alkalmazkodnom ehhez az életvitelhez, melyben a tanulás mellett a szórakozás is jelentős szerepet tölt be.

                                                                  Hallai Tímea

                                                        Társadalmi tanulmányok BA