ÖSSZKÉP

A Szegedi Keresztény Roma Szakkollégium hallgatói, tehetséggondozó program keretében május 11-én a szegedi Kisszínház színpadán,majd a szegedi Tágas Tér Fesztiválon előadták William Shakespeare: A velencei kalmár című darabot, mely hatalmas sikert aratott. Ennek kapcsán beszélgettem a színdarab két szereplőjével, Iovanovici Afroditával és Váli Krisztinával.

Ki vetette fel  az ötletet, hogy eljátszátok William Shakespeare művét? Ki az ötlet megálmodója?

Afrodita: Szombathelyi Nóra a szakkollégium munkatársa vette fel az öltetett, hogy előadjunk egy darabot, de az értelmi szerző Barnák László színész és rendező fejéből pattant ki.

Krisztina: Az ötlet Barnák László rendezőé. Amikor elkezdett velünk foglalkozni februárban még nem tudta mit szeretne majd a közönség elé vinni általunk. Amikor kezdte megismerni a szakkollégistákat, akkor álmodta meg azt, hogy ezt a shakespeare-i művet vigyük közönség elé.

Miről szól maga a darab, és ti milyen szerepet kaptatok  benne?

A:  A darab címe A velencei kalmár , ami az előítéletekről a pénz sóvárságról és a szerelem szépségéről szól, ami a mai értékrendeknek is egy tükör lehet, pont ezért éreztem aktuálisnak. Ahogy sokan mások én is több szerepben próbálhattam ki magam, voltam szolgáló, főszereplő,  női ruhába bújt férfi,  és egyéb mellék figura is.

K: Az általunk feldolgozott velencei kalmár nem a teljes mű előadásáról szólt. Részleteket vettünk ki belőle – de úgy, hogy attól még élvezhető és érthető legyen a darab. A szerepek felosztása különleges volt, ugyanis minden szerepet többen is eljátszottunk. Ez a rendezői szándék onnan indult, hogy mi, emberek sem vagyunk egy skatulyába sorolhatók. Ez alapján aki az egyik jelenetben még a kalmárt, Antioniót játszotta, az az azt követő jelenetben már régi ellensége, Shylock bőrébe bújhatott. Úgy gondolom ez a technika és szándék nagyon jól felhívja a figyelmet az emberek sokszínűségére és lehetőséget ad arra, hogy egy problémát több szemszögből is megláttasson.

Én személy szerint mind a három női szerepet magamra ölthettem. Így Jessica, Shylock lánya, Portia, a belmonti gazdag úrihölgy, és Nerissa, Portia szolgálója is voltam a színpadon, - bár utóbbi  a tárgyalás jelenetben férfinak öltözve.

Gondolom nagyon sokat készültetek, és minden energiátokat belefektettétek abba, hogy tökéletesen sikerüljön minden. Hogyan zajlott a felkészülés a fellépésre, milyen rendszereséggel gyakoroltatok?

K: Eleinte hetente egy próbánk volt, majd két és több alkalommal is össze kellett jönnünk a darab sikeressége érdekében. Kezdetben még csak ismerkedtünk a szöveggel, hiszen Vass István fordítása nem éppen a mai köznyelv egyszerűségét tükrözi. Ezután a kiosztott szerepek szerint szövegpróbáink voltak, majd jelenetenként összeraktuk a darabot.

Mikor és hol adtátok elő a színdarabot már?

A:  Két alkalommal adtuk elő a darabot. Először a Kisszínházban májusban majd nem rég szeptemberben a Tágas Tér Fesztivál keretén belül.

Sajnos én most értesültem a darabról, de azt hallottam, hogy hatalmas sikert aratott, és nagy nézőközönséget tudhattatok magatokénak. Milyen érzés volt ennyi ember előtt színpadra állni?

A: Nagyon nagy élmény színpadra lépni, főleg, ha pozitív visszajelzésben van részünk. Ambivalens érzés, hiszen nagyon izgulok és félek , hogy elrontok valamit , mégis a végén egy hatalmas örömben van részünk és hálában, amit a közönség felé érezz az ember.

K: Számomra nem volt teljesen idegen, hiszen más területen léptem már fel hasonló számú nézőközönség előtt. Az viszont, hogy ilyen módon, „színészként” állhattam a színpadra mindenképp ismeretlen volt. Közelebb hozta az egészet az, hogy többnyire a mi szeretteink és ismerőseink ültek a nézők soraiban, de nyilván egyfajta drukkot és izgatottságot váltott ki maga a tény, hogy színészkedni fogunk előttük.

Volt-e már lehetőségetek kipróbálni a színészkedést, terveztek-e a jövőben is színészkedéssel foglalkozni?

A: Volt már kisebb nagyobb fellépésben részt venni szavalatokkal, darabokkal és nagyon tetszik is ez a pálya, de úgy gondolom az idegeim nem bírnák a folyamatos stressz hatást. De hobbiként szívesen folytatnám, ha lenne rá alkalmam.

K: Nagyon szép volt, sok örömünk volt benne, viszont rengeteg munkával jár és nem kevés belefektetett munkát igényel az, ha színdarabot szeretne előadni az ember. Úgy gondolom ez a terület mindannyiunk számára ismeretlen volt, ifjoncként álltunk színpadra.  A társaim nevében nem nyilatkozhatok, viszont én személy szerint bízom benne, hogy lesz még lehetőségem az életben bontogatni a szárnyaimat legalább még egy hasonló előadásban.

Mostmár nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy ez a színdarab a jövőben megtekinthető lesz-e, hisz én magam is szeretnék elmenni. Terveztek-e még fellépést a közeljövőben, ha igen, hol?

A: Sajnos tudtommal több előadásban nem lesz részünk, de ki tudja, ha lesz rá igény és hajlandóság akkor talán előadjuk még!

K: Nem tudok róla, hogy lenne még előadás, de ha igen, mindenképpen hirdetni fogjuk, ahogy eddig is tettük.

Írta: Szalai Lilla

társadalmi tanulmányok, III. évfolyam