ÖSSZKÉP

Manapság, ha egy fiatal Szegeden szórakozni vágyik, nem mondhatnánk, hogy lehetőségei szűkösek lennének a programválasztás tekintetében. Mivel mindenkinek mást jelent a kikapcsolódás, lazítás vagy épp „buli” fogalma, ezért a kedves olvasó fantáziájára bízom, hogy saját elképzelése szerint mit ért szórakozás alatt.

Azonban amit biztos észrevettünk már - ha nyitott szemmel járunk, ha nem, akkor is legalább belebotlottunk -, hogy a legtöbben a megannyi lehetőség közül a nehézsúlyú poháremelgetést választják szabad estéjük eltöltésére, egy erre alkalmas szórakozóhelyen.[1] Talán azt is kijelenthetnénk, hogy egyre többen és egyre többször teszik le voksukat az ilyesféle-fajta kikapcsolódás mellet. De ezt a feltételezést igazolni egy új, külön kutatás tárgya lenne, úgyhogy ezt addig nyugodtan tudjuk be az állítólagos pesszimizmusomnak. Az is igaz, hogy az egyszeri fiatal döntésalkotási folyamatára egyszersmind hatással van, hogy az adott társadalom - amelynek tagja - mit tart elfogadhatónak és mit nem. Melyek azok a normák, értékek, magas presztízzsel járó szerepek, amelyeket a saját környezetében, családjában vagy épp a médiában lát példaként viszont. Hiszen képzeljük csak el mi lesz az érték egy olyan fiatal számára, aki otthon és/vagy a baráti társaságában azt látja, hogy „minél többet tudok inni, annál menőbb leszek”. Az újságban, a tévében, az interneten azt látja, hogy hírhedt sztárjaink jobb esetben csak alkoholos befolyásoltság alatt szerepelnek. Ráadásul minden sarokra jut egy hely, ahol tüzes vizet önthet az ember magába. Ha pedig betévedünk egy ilyen helyre, mit látunk? Embereket, személyiségeket, szerepeket, viselkedésmintákat. A teljesség és a tudományosság igénye nélkül sztereotipizálva, a legkevésbé sem objektíven, sokkal inkább a móka kedvéért alább felsorolnék néhány általam beazonosított viselkedésmintát:

A profi: Igazi veterán. Rutinosan már iszik, mielőtt inni menne. Megvannak az apró kis trükkjei, hogy a lehető leggazdaságosabban igya végig az egész estét. Valamint mestere annak, hogyan vigye be, illetve ki a fogyasztott termékeket a szervezetéből.

Az újhús: Gyámoltalanul keresi a helyét. Próbálja ellesni az egyes mintákat a többiektől. Belekóstol mindenbe és áldozatául esik mindenkinek.

Az ereklyevadász: Lappangó szerepvonás. Csak a buli végén éled fel az ösztön, a vágy, hogy valamit a magáévá tegyen. Egy poharat, egy alátétet, bármit, de valamit magával ragad, majd euforikus élvezettel cipeli haza, mint egy trófeát.

Az igazságosztó: Ő a nagytestvér. Egy igazi szuperhős. Ha baj van, ő rögtön ott terem és mindenkit helyre tesz. A gyengék, az elesettek és a részegek védőszentje, sőt szükség esetén önjelölt kidobó is egyben.

A vándor: Nem marad sokat. Részegen érkezik és úgy is távozik. Jellemzően szokásuk bajba keveredni, ezért a legtöbb helyen nemkívánatos személyek. Ezt áthidalva járják a várost kocsmáról kocsmára.

A kellék: Oszlopos tagja ennek a közösségnek. Mindig ott van, egy alkalmat se hagyna ki. Ismer mindent és mindenkit. Tudása és bölcsessége végtelen. Megtalálta élete értelmét a pohár fenekén. Sokat már nem fogyaszt, csak rátölt a tegnapra.

A harcos: Még lehet, csak ránézett a pohárra, de máris herkulesi erőt merített belőle. Konfliktusfüggő, aki ha kell, elbotlik a saját lábában is a balhéért. Tulajdonképpen csak azért van jelen, mert nincs a közelben egy jó aréna se, ahol kiélhetné magát és találkozhatna hasonló fétissel rendelkező barátaival.

A táncos: Számára táncparkettre lépve megszűnik a külvilág és majd csak záráskor sikerül kidobni. Alkohol hatására a meglévő vagy a hiányzó tánctudásáról számot ad környezetének néhány láb letaposásával, de még így is vele van a legkisebb gond.

Paparazzi: Fotóz, fotóz és fotóz. Téged, magát, mindenkit fotóz. Ott van az összes képen és minimum 2 embernek kiégeti a retináját a vakuval egy este alatt.

A pultos: A fogyasztók azon típusa, aki a szórakozóhelyre való érkezését követően letáborozik a bárnál, és csak a természet hívására hajlandó elhagyni pozícióját, illetve hazafelé távozva.

A mixer: Igen könnyű felismerni. Nagy űrtartalmú pohárral és benne található barnás folyadékkal mászkál, melynek összetétele legalább 6 féle alkohol. Igazi feltaláló és ínyenc, aki a saját ízvilágára keveri a kommerszet, már-már az igazi mixereket is megszégyenítve.

A kamikaze: A kamikaze ivó békésen üldögél. Míg nem egyszer a pulthoz rohan, kikér 6 felest, majd miután azokat lecsapta, nekirohan az első tárgynak/személynek, ami elé kerül - a harcosok legnagyobb örömére.

Az örök fiatal: Körülbelül 20 évvel az átlagkorosztály felett van az adott helyen, de erről neki senki nem szólt. Sokszor emlékeket kergetnek, vagy csak a zsengébb falatokra vágynak.

A depressziós: Egy igazi partyarc. Eljön bulizni és helyette beül a sarokba. Majd feltör belőle élete minden keserűsége és bánata, de azért a szeme sarkából lesi, hogy mikor jön már oda valaki megvigasztalni. Az esetek többségében semmi bajuk, csak az alkoholtól túlérzékenyek lesznek, vagy félnek ismerkedni - de akarnak - és ez a tehetetlenség keseríti el őket.

A közkincs: A szülök büszkesége, aki a lehető legszorosabb egyéjszakás viszonyt alakítja ki a lehető legtöbb emberrel egységnyi idő alatt. Már messziről ki lehet szúrni túlöltözöttségét, de ha mégse találnánk meg, nyugodjunk meg, ő meg fog - ha akarjuk, ha nem.

A megtévedt lélek: Ő az, aki nem tudja miért jött, csak elrángatták, és egyébként is mindenki hagyja békén, mert utálja az ilyen helyeket. Ha megkérdezik, mit iszik, természetesen semmit, hiszen ő nem azért jött ide. Nem tudja miért, de nem azért. Vagy megszökik, vagy megszokják, a lehetőség számára még nyitott.

A vadász: Igazi sportszellem. Ő az, aki az újhúsokra és a közkincsekre vadászik. Áldozatának mielőbbi leterítése az egyetlen célja, melyhez hajlandó tetemesebb mennyiségű alkoholt magába vagy érdeklődésének irányába invesztálni. Mindig sikeres, hisz vad akad bőven.

A barátkozós: Tenyérbe mászó, idegesítő és az emberek menekülnek tőle. Azért ő kitartóan próbálkozik. Illuminált állapotban higanymozgással közelít meg akárkit, akire aztán piócaként rátapad. Arcába célzott alkohollal lemosható, de legalábbis nyerhetünk egy kis időt a meneküléshez.

A nagy mesélő: Igazi kuriózum szociológusok számára. Az egész életére emlékszik a legapróbb részleteikig, minden bölcsességgel együtt és mindezt habozás nélkül meg is osztja akárkivel, teljesen ingyen. Becsüljük meg.

A megosztási kényszeres: Személyes kedvencem a csipogó arckönyv, aki másodperces bontásban tudatja a nagyvilággal, hogy épp milyen felejthetetlen partinak a részese. Mobilját szorongatva nincs is ideje tisztességesen inni, ezért vele még lehetne kommunikálni, de ez sajnos csak akkor lehetséges, ha nem felejtettük otthon a mobilunkat.

A kétségbeesett: Igazi sexbomba. Ő a mesében a nyúl, akiknél puska van. Még a vadászok is menekülnek előle. Öltözködési stílusa hasonló a közkincses küldetést beteljesítőéhez, de rajta pár mérettel kisebb ruha van, mint amiben még levegőt vehetne.

A portyázó kalóz: Lecsap minden ottfelejtett pohárra. Mindenkivel meghívatja magát, de az is lehet, hogy csak félrenézel és már üres a kezedben a pohár. Igazi művész, aki mindennemű költség nélkül elégedettre issza magát.

A gentleman: Kihaló állatfaj. Számára elsődleges szempont az anyagi fölényének reprezentálása. Egy igazi gavallér. Természetesen mindenki a vendége egy körre. Nem túl ritka, hogy amilyen nagy feltűnéssel érkezett, olyan csendben távozik a kocsma tulajdonosának nagy bánatára - fizetés nélkül.

A függő: Számára élvezet az alkohol és minden más egyéb élvezeti cikk túlfogyasztása. A tág pupillái és a szélsőséges, de ugyanakkor csapongó érzelmi kitörései hamar elárulják, hogy milyen szokásoknak a rabja.

Az időutazó: Igazi klasszikus. A múlton szeretne változtatni, esetleg a jövőjét máshogy képzeli el, mint amire kilátásai vannak. Ezért addig iszik, míg meg nem hajlítja a tér-idő kontinuumot. Sajnos az alkohol a nem létező kimutatások szerint még csak rövid távú térbeli utazást tesz lehetővé a legközelebbi árokig.

Szándékosan elnagyoltan és felületesen jelenítettem meg a fenti sorokban ezeket a viselkedésmintákat - kiragadva őket a teljes szerepkomplexumból -, hogy érzékeltessem sajátosságaikat, komikumukat. Nem az volt a célom, hogy előítéletességre buzdítsam a kedves olvasót, vagy megsértsek bárkit is a fantazmagóriámmal. Tisztában vagyok vele, hogy a dolgok soha nem ilyen feketék, vagy fehérek, és ahogy a mondani szokás „Habitus Non Facit Monachum” azaz nem a csuha teszi a barátot[2]. Én nem abban látom a problémát, hogy fogyasztunk alkoholt vagy sem, hanem a keretek és a mértékek hiányában, valamint a társadalom megítélésében. Szerintem az alkohol nem, de a jó társaság elengedhetetlen kelléke a szórakozásnak. Ezért is lenne jó, ha a fent leírtakból egyre kevesebb manifesztálódna.

Mert képzeljük el, hogy egyszer szülők leszünk (tudom, tudom, ma már ez sem divat, de azért csak képzeljük el), később nagyszülők, ha szerencsénk van dédnagyszülők. A társadalom, amit most formálunk lesz az, amely megadja az alapját annak a jövőnek, amiben a következő generáció, a mi leszármazottaink is felnőnek majd. Úgy gondolom mindannyiunk felelőssége, hogy a hosszúlépés receptje mellet egy következetesebb és jobb világ maradjon utánunk hátra és ne a zöld tündér[3] királysága.

Szokolai József

Társadalmi Tanulmányok II.

SZTE-JGYPK