ÖSSZKÉP

Végül is a huszonhat bátor önkéntes, alias „Juhász” Balla Nándor vezetésével nekivágott az ismeretlennek. Bőven akadt feladatunk az előkészületek során. A teljesség igénye nélkül csupán néhány példa: Facebook oldal létrehozása a Like gyűjtés miatt, csillagromboló építés, mez készítés, induló költés, kisfilm bemutatás, villámfeladatok stb… A legnagyobb kihívást talán a lehető legtöbb Like-ért folyó küzdelem, illetve a filmünk elkészítése jelentette. Bőven volt alkalmunk a közösségi portál nyújtotta lehetőségeket kiaknáznunk, mivel sok esetben a kreativitáson múlt minden. Ezekkel együtt végül sikerült közel 750 db Like-ot összegyűjtenünk, ami egy újonc csapattól, néhány hét leforgása alatt úgy gondolom, igen jó eredménynek számít. A kisfilmmel más volt a helyzet, mert beállítottságunkból adódóan nem sok tapasztalattal rendelkezünk a filmkészítés csínját-bínját illetően a mai napig sem. A tavaszi szünet és az ez által létrejött - csapattagok közötti - nagy távolság miatt szoros határidővel, de mégis sikerült egy nagyon eredeti történetet kerekítenünk a megadott szempontok és saját ötleteink ötvözésével.

Az első napon szembesültünk élesben azzal, ami már sokunk számára nyilvánvaló volt, hogy a tíz induló csapat közül akadt néhány, akik évek óta profi szinten űzik a Jugyu-napokon való versengést. Juhászunk és kísérői derekasan küzdöttek a Topolya sori megmérettetésen, amíg páran szorgosan gyűjtöttük a vonatjegyeket, a játékokat és nem utolsó sorban beszereztük „a legnagyobb fehéret és a legkisebb pirosat”, amit mi sajátosan értelmezve egy kb. XXXXXL-es fehér bugyogóban és egy falatnyi piros bugyiban találtunk meg. Ezeknek végül meg is lett az eredményük plusz pontok formájában, még ha ténylegesen ezt a feladatot nem is nyertük meg. Az esti „Baljós árnyak” elnevezésű vetélkedésen, a GT-ken megszokottakhoz hasonló állomásokon kellett teljesítenünk az igencsak pihent (szervezői) agyakból származó faladatokat. Nándi sajnos áldozatául esett egy ilyen okosságnak a sokadik állomás után. Azért becsületére váljon, hogy 2 méter mélyről egy „beer bong”-os jellegű csövön keresztül kellett felszívnia - bár csap és tölcsér nélkül, csak az „egyszerűsítés” végett - 2x2 dl vodka-pálinka mixet …

Az esti koncertek megtették a hatásukat, mivel a mezőny létszáma - mind a csapatoké, mind egyénileg - erősen megcsappant. Laposon a szerda délelőtti jelenéskor józanító idő lett volna „A víz univerzumában”. Csakhogy az egyes feladatok megpróbáltatásai során elfogyasztandó alkoholmennyiség és egy nagy fej vöröshagyma leerőszakolása az egyébként is másnapos gyomrokba újra megtette a hatását azok számára is, akiknek még sikerült kitámolyogniuk a helyszínre. Emellett kiemelném, hogy a tucatnyi feladatot az egyik, vagy talán a legjobban teljesítettük! Azt viszont a mai napig nem sikerült megfejtenem, hogy rekedten miképpen sikerült bíztatásban többször is túlordítanom az ellenfelek nagy részét. Akkor… meg persze azóta is érzem a következményeit.

Délután újra a juhász-jelölteké volt a szerep. „A régi erő visszavágott” sok esetben a tavalyi juhászok, valamint a drasztikus alkohol mennyiség formájában. Itt aztán kiderült melyik juhász mekkora májjal és akaraterővel rendelkezik. Nándi szerencsére hozta az elvárt szintet, így továbbra is versenyben maradhattunk - ha a végső győzelemért nem is - a tisztes eredményért mindenképp. Ezután következett a filmvetítés, amelyen rendkívül változatos tematikájú és élvezetes műveket volt szerencsénk megtekinteni, nem kis feladat elé állítva ezzel a zsűrit! Az esti parti pedig ismételten szép élményekkel gazdagította a résztvevőket, és nem kevés pénzzel a klub kasszáját…

Előzetesen „A jugyusok támadását” vártam a legjobban a belvárosban – Yoda AkaraTTya persze nem hagyta cserben addig sem a juhászát! - de ez sajnos az én életemből kimaradt. Az előzetes szervezés nehézségei és az első két nap megpróbáltatásainak hatása nem várta meg velem a verseny végét, így kényszer pihenőt kellett tartanom, hogy délután „Babi néni és a Bauksith” ne tanúsíthasson ellenállást velem szemben. Bár az idegen karikás ostor még kifogott rajtam/rajtunk, mivel a miénk az Illúzió-rombolónkban pihent, de az eredményhirdetésig már semmi sem állhatott az utunkba. Az általunk főzött paprikás krumpli Niki-módra egyszerűen utánozhatatlan volt. Még az aktuális Csillagszemű-párnak, illetve a szervezők ugyancsak általunk delegált két fejesének, Tamásnak és Mariettának is ízlett. Mertek volna mást mondani! A koncertek előtti szabadtéri buli pedig csak hab volt a tortán, itt már mindenki eufórikus állapotban élte meg az estét.

Az eredményhirdetés nagyszerű hangulatban zajlott, minden csapat gratulált a másik eredményének. Bár voltak csalódások és meglepetések is a magam részéről egyet értek abban a zsűrivel, hogy a GalaxSith csapata végül megérdemelten győzött a tavalyi nyertessel és a többi indulóval szemben. Az általunk elért nyolcadik helyezést pedig azért sem tartom csalódást keltőnek - mert mint a szervezők is elmondták - az első négy helyezés egyértelmű volt minden tekintetben. A középmezőnyben pedig csak nüanszokon múltak a jobb, vagy rosszabb helyezések, míg az utolsó két helyen végzett csapat leginkább a parti sorozat miatt nevezett be, semmint a győzelem megszerzése érdekében.

Sokunk persze megállapította a háború végén, hogy ez a rendezvény, ha méreteiben nem is, de hangulatában felveszi a versenyt a SZIN-nel. Köszönhetően a szervezésnek és az általunk is tapasztalt hangulatnak. A magam részéről semmit sem bántam meg, bármilyen döcögősen is haladtak néha dolgok. Ha úgy alakul, jövőre is szívesen részt veszek a megmérettetésen azért, mert EZ EGY ÉLMÉNY MINDENKINEK!!!

Végül köszönöm a többi padavannak az együtt töltött időt, az eredményeket, a bulikat és a részvételt! Remélem sikerült hagyományt teremtenünk és jövőre, ugyanitt, ugyanekkor, ha nem is teljesen azonos formációban, de újra kiállíthatunk egy TT–s csapatot!

Ocskó Balázs

Társadalmi tanulmányok II.

 SZTE-JGYPK

(képek: Kollár Bence és partyponty)