ÖSSZKÉP

Már gólyatáborban azt hallottam gólyaszüleimtől, hogy „Jó ez a GT, na de a Jugyu napok, az nem semmi!”. Igazuk volt, a Jugyu napok nem semmi!

Már hetekkel korábban elkezdtük csapatunkkal az előkészületeket: elő-feladatok, csapatépítés, miegymás. Minden rendben volt, csak a filmkészítés csúszott el egy kicsit. Határidő előtt egy nappal készítettük el, de szerencsére ez a filmen nem látszik meg.

Végül elérkezett az első nap. Felmértük az ellenfeleinket, latolgattuk esélyeinket és arra jutottunk, hogy ha beleadunk mindent, akkor még nyerhetünk is. Szerencsére olyan volt a csapatunk, akiknek ezt nem kellett kétszer mondani, végig jól teljesítettünk. Ha kellett, akkor Juhászunkat támogattuk (legsűrűbben az ’idd!” szócskával buzdítottuk), de mikor szükség volt ránk, akkor ugrottunk, és csináltuk a feladatot. Egy pillanatig sem csüggedtünk, akárhányadikak is lettünk a sorversenyekben, mindig kitörő örömmel fogadtuk utolsó emberünket. Szerdán szert tettünk egy megafonra is, amivel még hangosabban onthattuk indulónkat vagy éppen más jugyus nótát. A hangulatfelelősök pihent agyú csapattársaink voltak, akik hozzájárultak ahhoz, hogy lelkesedésünk végig fennmaradjon.

Szerdán, a Laposon kissé hűvös volt a sorversenyeken, de fűtött minket az izgalom, a verseny, na meg az alkohol. Este pedig Juhászunk megmutatta, hogy méltó ellenfele a régi Csillagszeműeknek. Csütörtökre esett a városi vetélkedő, ahol szintén szépen szerepeltünk; a főzés, amelyben az is bizonyította szakácsaink tehetségét, hogy nem egy szervező fordult meg bográcsunknál. Az estékről elmondható, hogy torok nem maradt szárazon, a többit mindenki el tudja képzelni.

Mikor elérkezett a nagy pillanat, az eredményhirdetés, egész csapatunk összekarolt és egy emberként izgultunk Juhászunkért. Minden egyes kihirdetett helyezettel, egy-egy kő esett le a szívünkről, amikor pedig a Juhászunk fent állt a színpadon és az elsőség volt a tét, szívünk a torkunkban dobogott. Jött az időhúzás, aztán végre kinyögték: „És a nyertes: a GALAXSITH!”. Nekünk se kellett több, felugrottunk a színpadra és éktelen örömünneplésbe kezdtünk. Juhászunk és még sokan mások az örömtől el is sírták magukat, de ez érthető is. Az este következő része az agyatlan partyzásé volt, nem törődtünk semmivel, zsömlét ettünk kiflivel…

Ez a három nap hihetetlen nagy élmény volt. A programok, a csapatunk, a Juhászunk, a hangulat, egyszóval minden. Egy percet sem bántam meg, csak azt sajnálom, hogy már vége. Az biztos, hogy jövőre is ott leszek a Jugyu napokon és büszkeséggel fogom nézni a Csillagszemű Juhászt, akiért egy éve küzdöttem.

Börcsök Péter

óvodapedagógia I.

 SZTE-JGYPK

(képek: partyponty és saját)