ÖSSZKÉP

Másodéves történelem alapszakos hallgató vagyok. Minoros pályafutásomat először, mint olasz minoros kezdtem. Egy félév teljesítése után azonban úgy döntöttem, hogy fájdalmas búcsút veszek a kisszakomtól, mivel nem jöttünk ki túl jól az olasz nyelvészettel. Alapos kutatásba kezdtem, mi legyen a második szakom. Földrajz, angol, filmelmélet. Mindről hallottam hideget-meleget egyaránt. Aztán egy baráti sörözés alkalmával az egyik már MA-s szaktársam megkérdezte: „Miért nem mész társadalmi tanulmányokra?”. Elkerekedtek a szemeim. Bevallom férfiasan, nem sokat hallottam a szakról ezelőtt. Annyit tudtam, hogy a JUGYU-n van. Gyors infógyűjtés után megtudtam, hogy tanárképes szak, ráadásul elég sok szaktársam választotta minorjának, és a téma is érdekelt. Szóval belevágtam.[1]

Ezután jött a gyötrelmes papír és aláírásgyűjtés. Eleinte voltak aggályaim, hogy fogadják azt, hogy egy félév csúszással akarok becsatlakozni a képzésbe, és félve mentem be az irodába. Utólag már csak mosolygok ezen, és gondolom Ti is kitaláljátok, nagyon barátságosan fogadták a kérelmemet. Szóval az első benyomás abszolút pozitív volt. Azután jött a kurzusfelvétel. Minden zökkenőmentesen ment. Sikeresen felvettem az összes órát, amit akartam, minimális számú óraütközéssel, ami szerintem nagy előnye minorként a szaknak.[2]

Utána jött a meglepetés. A kurzusaim egyikénél sem találtam helyszínt feltüntetve az ETR-ben. Figyelembe véve, hogy én amúgy is elveszetten mozgok a kar épületében, ez eléggé kedvemet szegte, de úgy gondoltam, majd csak frissítik valamikor. Bizodalmam kitartott egészen a félév kezdete előtti utolsó vasárnapig. Vagy akár úgy is mondhatnám, hogy lustaságom erősebb volt a kíváncsiságomnál. Így viharos gyorsasággal kerestem fel leendő csoporttársaimat a bizonyos közösségi oldalon, kétségbeesetten próbáltam fényt deríteni az órák helyszínére. A kezdeti „még én sem tudom” és „majd valaki más megmondja” válaszok után az egyik kedves csoporttársnőm felvilágosított. Így már a kellő tudás birtokában megkezdhettem első napomat minorosként.

Nagy örömömre azt tapasztaltam, hogy sok átfedés van a tananyagok között, így a főszakon szerzett tudásomat kiegészíthettem az itt szerzett ismeretekkel. Ha másért nem, már csak ezért is megérte minoromnak választanom a szakot. Innentől, gondolom nem tudok sok újdonságot mondani. A tanárok nagy tudásúak, de emellett a humort, a lazaságot sem nélkülözik az óráikról. Nagyon tetszik az egész szak hangulata. A szaktársaim segítőkészek, jó fejek, és bár még nem kötöttem szorosabb barátságokat az itt töltött néhány hét alatt, de biztos vagyok benne, hogy előbb vagy utóbb erre is sor kerül. A jövőre nézve pedig remélem, hogy el tudok helyezkedni tanárként.

Babinszki Péter

Történelem II.

SZTE-JGYPK