ÖSSZKÉP

 A személyes emlékezet szerepe – Video-interjúk az oktatásban, ezzel a címmel tartott előadást Szőnyi Andrea, a USC Soá Alapítvány nemzetközi oktatási főtanácsadója és magyarországi képviselője, a Zachor Alapítvány főigazgatója a Juhász Gyula Pedagógusképző Kar Boldogasszony sugárúti épületének Dísztermében. 

A Szegedi Tudományegyetem JGYPK Alkalmazott Társadalomismereti Tanszéke, a Belvedere Meridionale (történelem és társadalomtudományok) szerkesztősége és az Oral history munkacsoportja által szervezett eseményen a kar számos oktatója mellett mintegy 100 hallgató is részt vett, megtöltve ezzel a Dísztermet.

A Soá Túlélői Vizuális Történelmi Alapítványt (Survivors of the Shoah Visual History Foundation) azzal a céllal hozták létre, hogy a holokauszt túlélőinek, szemtanúinak, a fogolytáborokból való felszabadításban közreműködőknek, illetve a háborús perek részvevőinek visszaemlékezéseit videó formájában rögzítsék, és történetüket továbbörökítsék az eljövendő nemzedékek számára. Az alapítvány életre hívásának egyik közvetlen előzménye a Steven Spielberg által készített nagysikerű (7 Oscar és 3 Golden Globe-díjjal jutalmazott) Schindler listája című film volt.

 Szőnyi Andrea elmondta, az alapítvány munkatársai alig néhány év leforgása alatt több mint 52000 életinterjút (amiből 1355 magyar nyelvű) készítettek a világ 56 országában élőkkel 32 különböző nyelven, ezzel a világ egyik legnagyobb digitális video-archívumát hozva létre. 2006-ban az Alapítvány a Dél-KaliforniaiEgyetem Bölcsészettudományi Karának része lett, amely során nem csak a neve változott meg, de célkitűzéseinek köre is kibővült. A videó-interjúkból készített oktatási anyagok azóta az intolerancia és az előítéletek elleni harcban nyújtanak segítséget.

 Szőnyi Andrea és Jancsák Csaba a hallgatóság előtt Forrás: Jancsák Csaba

(Az oktatási anyag egy része online is megtekinthető, itt található meg)

Az előadás részét képező videó vetítésen több megindító, olykor elborzasztó történetet hallhattak a résztvevők a holokauszt magyarországi túlélőitől. Többek között Kármán György, elismert orgonaművész és a Rabbiképző Liturgia tanszékvezetője számolt be az általa átéltekről.  Elmesélte, ahogy 11 éves korában – Szeged teljes zsidó lakosságával együtt – a helyi gettóba kényszerítették; majd munkatáborokban látott és átélt szenvedésről is beszámol. Megszólalt Somlyó György költő, író is, aki a józsefvárosi pályaudvaron történt tömeges deportálás borzalmairól számol be. Ő azért nem került fel a vagonokra, mert Raoul Wallenberg egy hamis menlevéllel kimenekítette onnan. „Ősz volt, sár, és a születésnapom.” – fejezi be szomorú történetét az író. 

Szőnyi Andrea elmondása szerint felméréseik során kiderült, hogy sokkal jobban érdekli a diákokat a vizuális történelmi archívum videóival kiegészített tananyag, mint ha csak a történelemkönyvek lapjain olvasnak róluk, mivel így sokkal jobban tudatosul bennük, hogy ezek az események nem névtelen, arctalan ismeretlenekkel történtek, hanem valódi, hús-vér emberekkel, akiknek családjuk, szeretteik vesztették életüket.

„… nem csupán az előítéletek elleni küzdelmet segíti az oktatási anyag, de fejleszti a kritikai gondolkodást és felelősségteljesebbé teszi a diákokat. A felmérések szerint úgy vélik a diákok, hogy ebben az ügyben akár egy ember kiállása is számít.”

                                                                                              Paulovics Viktor

SZTE-JGYPK

                                                                                              Társadalmi tanulmányok

III. évfolyam