ÖSSZKÉP

Minden év januárjában és júniusában minden végzős egyetemista hallgató álma az, hogy minél előbb túlessen az államvizsgán, és végre a kezében tarthassa várva várt diplomáját. A boldog pillanatok után jönnek rá, hogy diplomás munkanélküliek lettek. Egyesek itthon, mások külföldön próbálnak szerencsét, de vannak olyanok is, akik még továbbtanulnak felsőfokú szakképzésen vagy mesterképzésen. 

A Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar Alkalmazott Társadalomismereti Tanszékén a legnépszerűbb mesterszak a Társadalmi tanulmányok alapszakos hallgatók körében tavaly a Kisebbségpolitika volt. A közel harminc jelentkező közül azonban csupán heten kezdték el a szakot szeptemberben, amely kicsit furcsa volt a közel 25 fős alapszakos évfolyamom után. Ez a kis létszám ugyanakkor előnyös, mert kis csoportban könnyebb dolgozni, illetve tanulni, valamint a hangulat is barátságosabb.

Miért is érdemes erre a mesterképzésre jelentkezni?

A Kisebbségpolitika mesterszakon - mivel kevesen vagyunk egy évfolyamon - a családias hangulat a jellemző, ráadásul az első- és a másodévfolyamosok is sűrűn találkoznak egymással, így alakulnak ki barátságok a tanszéken. Az oktatók rendkívül nagy szakmai felkészültséggel rendelkeznek, ugyanakkor a tananyagot érthetően adják le, így a kurzusaik egy kis odafigyeléssel, szorgalommal és tanulással könnyebben teljesíthetőek. Mivel az oktatók partnerként kezelik a hallgatókat, a kurzusok iránti érdeklődés magas. Én is ezért jelentkeztem az SZTE-JGYPK ezen képzésére.

Főleg a nemzeti-etnikai vonulat jellemző erre a szakra, ugyanakkor nem csak ezekről a kisebbségekről esik szó az órákon, hanem a társadalmi kisebbségekről is. Éppen ezért ajánlom mindenkinek, akit érdekel a történelem, a kisebbség és egyenjogúság kérdése, és szeretné megtudni, hogyan zajlik egy társadalmi kutatás.

Szerencsére a tanszék nagy figyelmet fordít az elméleti anyag átadása mellett a gyakorlatorientált kurzusokra is. Különböző órákon lehetőség van kutatásokban részt venni, a terepgyakorlatokon olyan intézményeket ismerünk és látogatunk meg, melyek foglalkoznak a kisebbségekkel valamilyen formában: önkormányzat, drogcentrum, börtön, Nemzetiségek Háza, Vöröskereszt stb. Biztos vagyok benne, hogy ha egyes szervezetek munkájában részt szeretnénk venni, önkéntesként fogadnának minket, és ha elégedettek a munkánkkal, még akár teljes munkaidőben is dolgozhatnánk náluk az egyetem után.

Azért is előnyös ez a kis létszámú csoport, mert így nincs telítve ez a szakterület. Ráadásul ez a szak még annyira új, hogy a végzett mesterszakos hallgatók mindegyike a saját szakmájában talált munkát - ki általános iskolában dolgozik kisebbségi koordinátorként, ki az önkormányzatnál helyezkedett el.

Összegezve, nem bántam meg, hogy erre a szakra jelentkeztem, hiszen a megszokott tanszéki környezetben érdekes kurzusokon veszek részt, és még arra is lehet esély, hogy én is ezen a területen kapjak munkát.

Máté Ibolya

SZTE-JGYPK
Kisebbségpolitika I. évfolyam