ÖSSZKÉP

Erasmus program… valószínűleg a legtöbb egyetemista hall róla, viszont nagyon kevés akad, aki valóban tudja is, hogy mit is takar ez a program. Egy kihagyhatatlan lehetőség, hiszen nagyon sok helyre eljuthatunk, s egy fél vagy egy éven át egy másik egyetem hallgatójaként helyt állhatunk. Más országban élhetünk legalább egy szemeszterig, más kultúrába csöppenhetünk bele, s még ösztöndíjat is kapunk. Amikor felfigyeltem az Erasmusra, elhatároztam, hogy biztosan kihasználom, ami így is történt. Független az anyagi részétől (amibe egyébként szükséges beszállni, hiába kapjuk a csekély ösztöndíjat) hihetetlen, hogy mennyire jó és hasznos dolog. Angliára, ezen belül egy kis városkára Cornwall-ban, egész pontosan Falmouth-ra esett a választásom. Többek között azért, mert egy művész egyetemről van szó, ahol kreatívkodhatunk éjjel-nappal. Felvételt nyertem az English With Creative Writing megnevezésű szakra, ahol elég keményen kellett tanulnom ahhoz, hogy sikerüljenek a vizsgáim a félév végén.

Pechemre én voltam az egyedüli külföldi, aki erre a szakra járt, tehát csak angolok vettek körül. Ennek persze előnyei s hátrányai is akadtak. A legnagyobb előny természetesen a nyelv volt, amit kénytelen voltam jobban elsajátítani, hiszen Shakespeare-t kellett olvasni. Tudni illik azért, ez a szak igényelt egyfajta angol nyelvtudást, nem volt könnyű angolul írni verseket, vagy példának okáért hipertexteket. Az egyetem nem a városközpontban helyezkedik el, hanem a városon kívül, ezért mindenkinek buszoznia kellett nap, mint nap, aminek meg volt a maga hangulata. Nyilvánvalóan eleinte az Erasmusos diákok tartottak össze (én voltam az egyedüli magyar), segítettünk egymásnak a tájékozódásban, nyelvben, s mindent megosztottunk, amit csak tudtunk. Rengeteg féle helyről jöttünk Erasmusos diákként, ezáltal mindenki egyedi volt valamiért. Életre szóló barátságok alakultak ki egy fél év alatt, hiszen sülve-főve együtt voltunk.

Igazából nem is volt nagyon más dolgunk azon kívül, hogy iskolába járjunk és hogy együtt legyünk a barátokkal. A pub-ok rendszeres vendégei lettünk, mivel nem egy nagyvárosról van szó, ezért a szemeszter végére már sok vendéglátó ismert minket. Az egyetemi élet más, mint itthon. Több lehetőség van a kocsmázáson kívül. Az egyetem szervezése alatt történő programok nagyon jók, mindenki várja, és részt vesz rajtuk. Nem is beszélve a falmouth-i éjszakai életről, de hogy még miért is kihagyhatatlan ott élni?! Az, hogy a szobád ablakából minden percben, amikor kinézel, az óceánt látod, és minden nap a parton sétálsz el, megfizethetetlen. Az, hogy új emberekkel ismerkedsz meg a világ minden tájáról egy olyan helyen, ahol biztonságban érezheted magad, felbecsülhetetlen lehetőség. Az, hogy a pubokból is az óceánt látod, nagyon jó érzés. Az, hogy hazafelé veszel egy cornish pasty-t, és útközben megeszed, mert annyira finom, hogy nem bírod ki hazáig, élmény.

Falmouth-ban az a megnyerő, legalábbis számomra, hogy kisváros, de mégis nagynak tűnik, ahol zajlik az élet minden nap. A főutcák tele vannak, és annyira hangulatos, hogy mindig boldog tőle az ember. Az emberek közvetlenek, ami szintén nem annyira jellemző Anglia többi részeire. Összefoglalva, rendkívül megéri kihasználni az Erasmus program adta lehetőséget, hiszen ritkán adódik a majdani életünk során ilyen szuper dolog. Sokat tanulhatunk, és egyáltalán az Erasmusos közeg az, ami mindenképpen megéri.

Véleményem szerint, egyetemi éveink során szükséges lenne mindenkinek legalább egy félévet eltölteni valahol a világban, hiszen tapasztalatszerzésnek a legmegfelelőbbnek tartom ezt a programot ebben az időszakban. Íme Falmouth egy hangulatos kis utcája, ami ízelítőt adhat, hogy milyen is a kis város:

Szabados Blanka

Társadalmi tanulmányok II.

SZTE-JGYPK