ÖSSZKÉP

Kezdjük is rövid kedvcsináló, erősen reklámszagú kis beszámolómat. Miután megkaptam a tavaszi félévben az ösztöndíjat és a Szegedi Tudományegyetem Nemzetközi Mobilitási Iroda (NMI) kapcsolatba lépett, az én esetemben a Paul Valéry – Montpellier 3, fogadó intézménnyel, kezdődhetett a szervezkedés, hogy szeptemberben minden úgy menjen, mint a karikacsapás. A fogadó egyetemtől megkaptam a dokumentumokat, melyeket kitöltve vissza kellett juttatni. Kíváncsiak voltak többek között olyan alapvető adatokra, mint a nevünk, születési dátumunk és hasonló elengedhetetlen hivatalos információ rólunk, továbbá a programra, melyen részt veszünk. Az egyik, ha nem a legfontosabb dolog: a szállásigénylés. Tudni kell, hogy Franciaországban a „CROUS” nevű szervezet foglalkozik az egyetemisták elszállásolásával. Különböző felszereltségi szintű szobák igényelhetőek. Én a felújított, tusolós, 9 négyzetméteres opciót választottam, ami ha nem is mindet, de jó pár igényt kielégít. A szobákat és egyéb információkat meg lehet tekinteni a szervezet honlapján.

Az ezután következő köztes nyári időszakot most szerintem ugorjuk át, addig se kell annyit olvasni.J És már el is jött az augusztus vége és a szeptember, ha minden igaz már a zsebünkben a jegy és már fél lábbal a buszon/repülőn/Millenium Falconon vagyunk. Már minden dokumentum rég elintézve, túl vagyunk az NMI által tartott tájékoztatón, ahol egyúttal a szerződést is aláírtuk, amellyel átvehetjük az ösztöndíjat egy összegben. Már itt felhívnám a figyelmet arra, hogy azok, akik az első félévben kezdik meg az ösztöndíjat és csak 4 hónapra igényelték első körben, majd útközben mégis úgy döntenek, hogy a második félévet is kint szeretnék tölteni, készüljenek fel arra az esetre, hogy nem biztos, hogy a meghosszabbított második féléves időszakban ösztöndíjban fognak részesülni. Én azok közé a szerencsés, második félévre is hosszabbítottak közé tartozom, akikkel az az eset történt, hogy forráshiány miatt nem részesültek ösztöndíjban a második félévben.

Na de ugorjunk vissza, még csak szeptember van, épp hogy átléptük a Magyarországot határoló piros vonalat és határozottan a Földközi-tenger partja felé tartunk. Én a buszt választottam, mint transzportációs alternatívát, mert ez volt a leggazdaságosabb opció a csomagok számát és súlyát tekintve is, leszámítva azt a röpke 30 órát, amit ötvened magammal kellett a végcélig végigzötyögni.

De térjünk is rá Montpellier-re, hiszen már meg is érkeztünk (ugye? J). Egy kis ízelítő: a város legszebb része kétségkívül az óváros hangulatos, girbe-gurba kis utcácskái. Ha kedvünk tartja, tehetünk egy nagy sétát a belvárosban érintve a lenyűgöző Szent Péter katedrálist, a botanikus kertet, a Peyrou királyi kertet, ahonnan lenyűgöző kilátás nyílik a városra. Az ezzel szemben található diadalív alatt áthaladva a belváros felé vehetjük az irányt, egészen a főtérig, amely bármely napszakban gyönyörű az Operával és a teret övező hangulatos épületekkel, erkélyekkel és kávézókkal. Tovább folytatva a sétát, eljutunk a város modern negyedébe, majd onnan az ottani Tisza-partra, a Lezhez. Itt is egy diadalív fogad bennünket, de ez már egy modern, üvegépület formájában, melyről gyönyörűen verődnek vissza a folyóra sütő napsugarak. A város mondhatni igen eklektikus: megtalálhatóak a régi, romantikus kis utcácskák és sikátorok ugyanúgy, mint a nagyvárosi jellegű modern lakóépületek, hotelek vagy az igen futurisztikus jegyeket viselő városháza. Ez a sokszínűség még különlegesebbé teszi a várost.

A közlekedésről annyit, hogy április eleje óta négy villamosvonal szállítja a lakosságot a város különböző pontjaiba, ha akarjuk, akár a strandot is célba vehetjük az egyikkel. A tömegközlekedés nagyon jól szervezett, a villamosok több helyen csatlakoznak egymáshoz, a város különböző, nagy távolságra elhelyezkedő pontjait kiválóan kötik össze. A város azon részei, melyek messzebb esnek a villamosmegállóktól, busszal közelíthetőek meg. A helyi közlekedési társaság ezen kívül még kínál további lehetőségeket az A-ból B-be való eljutáshoz: itt már évek óta működik a „vélomagg” rendszer, melyen keresztül kerékpárt bérelhetünk maximum 24 órára kedvezményes áron. De ha kedvünk tartja, akár egy évre is birtokolhatunk egyet szerződés ellenében. A biciklik mellett a flottában autók is találhatók, melyek hasonlóképp bérelhetők.

Montpellier Szegedhez hasonlóan tele van diákokkal a számos karnak köszönhetően. Körülbelül negyvenezer egyetemista uralja a várost a tanév alatt; a külföldi hallgatók közül is sokan választják ideiglenes tartózkodási helyükül; több bár és szórakozóhely szervez „Erasmus-party”-kat, ahol elősegítik az ismerkedést, kapcsolatépítést és a kultúrák közelebb hozását.

A belvárosban és a város közelében több szórakozóhely található, melyek minden zenei ízlés igényeit kielégítik. Vasárnap kivételével, ha kedvünk tartja, minden este elereszthetjük a hajunkat.

Az első napsugár megjelenésével mehetünk is a strandra, ha szerencsénk van, akkor már márciusban nagyokat sétálhatunk a tengerparton abban reménykedve, hogy hamarosan meg is mártózhatunk a habokban. Az agglomerációhoz egy hosszú partszakasz tartozik. Igény szerint választhatunk a nyugalmasabb, kevésbé látogatott, illetve a hotelekkel, turistákkal teli, nyüzsgősebb részek közül. Általában május elejétől már birtokba vehetjük a tengert is, igaz az elején még kicsit hidegnek érezzük, de kihagyhatatlan, hogy ne mártózzunk meg a hullámokban. A Nappal vigyázni kell, mert a szél miatt, ami mindig fúj, úgy érezzük, nincs is olyan meleg, de ez nem így van, ezt én is tanúsíthatom, amikor október elején, illetve március végén is sikerült leégni.

Nemcsak a város és az agglomeráció nyújt szebbnél-szebb látnivalókat, hanem a régióban található kis települések, természetvédelmi helyek is, melyeket érdemes felkeresni, nagyokat kirándulni. A környék tele van ilyen gyöngyszemekkel, viszont ha ahhoz támad kedvünk, hogy messzebb utazzunk, Montpellier tökéletes kiindulópont. Legyen szó Franciaországon belüli vagy kívüli útról, innen sok város könnyűszerrel elérhető. Vonattal egyszerűen eljuthatunk a környező városokba, régiókba, de Párizsig is csak 3,5 órát kell vonatozni (750 km!) és máris ott találjuk magunkat. Ezen kívül Montpellier-nek is van repülőtere, ahonnan a fapados társaságok számos utat kínálnak jutányos áron.

És most egy kicsit az Erasmus céljáról: az itteni oktatásról. Elsőként le kell jelentkezni az itteni Erasmus irodában, néhány adminisztrációs feladatot el kell intézni, majd gondolkodhatunk, milyen kurzusokat szeretnénk látogatni. Itt az előadások együtt járnak a gyakorlati órákkal vagy két gyakorlati óra jár együtt egymással. Mint Erasmusos a specializációs órákon kívül bármilyen órára bejárhatunk az alapképzés keretein belül. Ajánlott olyan órákat választani, melyeket otthon be tudunk számíttatni, esetleg még érdekel is bennünket J Itt általában 4-5 kreditet érnek az órák, a már korábban említett előadás-gyakorlat, gyakorlat-gyakorlat párosítások miatt. Az órák hasonlóak az otthoniakhoz: az előadások 1,5-2 órásak, ahol az előadó leadja az anyagot. A gyakorlatok pedig 45 percesek, illetve másfél órásak kurzustól függően, ahol részt veszünk az órán interaktívan, prezentációkkal, véleménynyilvánításokkal. A kurzusokat a tanszékek honlapján találjuk meg, a hozzájuk tartozó kurzuskódokkal és egyéb információkkal, melyek nagyon fontosak, mert össze kell állítanunk egyrészt az órarendünket, másrészt pedig egy úgynevezett „Inscription Pedagogique”-et, mellyel feliratkozunk az órákra véglegesen. Nagyon kell figyelni a kurzuskódokra, mert akár egy szám elírása is olyan bonyodalmakat tud okozni, mint például egy másik kurzusra íratjuk fel magunkat, mellyel később az lesz a probléma, hogy nem a megfelelő tantárgyra kapjuk meg az érdemjegyet. Miután kész vagyunk az adminisztrációval, már mehetünk is órára, építhetjük ki a kapcsolatokat az egyetemen belül, illetve azon kívül is.

Érdemes nemcsak hallgatóként, hanem „megfigyelőként” is létezni az Erasmus alatt; nyitott szemmel járni az egyetemen, a városban, a kirándulásaink során, hiszen ez is az egyik célja a programnak: kibővíteni a látókörünket. Mint társadalmi tanulmányok szakos diákok valahol kicsit feladat is megfigyelni az itteni hallgatókat, embereket, viselkedéskultúrát, szituációkat, hogy összehasonlíthassuk a mi szokásainkkal, mentalitásunkkal és a többi, már megismert kultúrával. Montpellier erre az egyik legalkalmasabb hely, hiszen itt számos kultúra találkozik egymással: a francia, az egykori francia gyarmatokról bevándorolt lakosok fekete Afrikából, Észak-Afrikából, Közép- és Dél-Amerikából, illetve a világ más részeiről. Az itteni multikulturalizmus elsőként furcsának tűnhet, de hamar beleolvadunk. Élményekből nem lesz hiány, azt garantálhatom. J Egy tanácsom van: aki beszél franciául, gondolkodás nélkül jelentkezzen Erasmus-hallgatónak Montpellier-be 8 hónapra és felejthetetlen, életre szóló élményekben lesz része. Elő a bőröndökkel és útra fel!

Kovács Ági

Társadalmi tanulmányok II.

SZTE-JGYPK