ÖSSZKÉP

Közép-Európa demokratikusnak címkézett államában élve, gyakran eltűnődünk a 21. század embereként a határokon. Határokon, melyekről nem merünk nyíltan beszélni. Csak úgy el-elejtett mondatok között felsejlik, érezzük, valami nincs rendben a világgal. Nézőpontunk pedig korántsem szubjektív.

Miért van az, hogy Amerikában „mindent” lehet, mert te individuum vagy, és mint ilyen, téged jogaidban, személyedben korlátozni nem szabad? Miért van az, hogy tőlünk kicsit délre és keletre már akkor elítél a kormány, és fejbe lőnek az utcán, ha nem a már évtizedek óta hatalmon levő diktátorra szavaztál? Hol van az a határ, ahol az emberi szabadságot a határ egyik oldalán két marékkal osztogatják, míg a másikon a kezedből tépik ki?

Hosszú évek óta zajlik már az egyik Közel-Keleti országban a polgárháború. Szíriában elhomályosultak a határok. Az emberek egy része érzi már hosszú ideje, hogy a felettük uralkodó diktátor átlépte a határt. Eleget volt már kezében a hatalom, elég ember szabadságával élt már vissza. Míg az emberek másik része - ők azok, akik számára a határok nem tisztán kivehetők - még többet és többet akarna. Több hatalmat, nagyobb befolyást, több remegéssel teli tiszteletet.

A világ akkor kapta fel először igazán a fejét, amikor az összes újság szalagcíme vegyi támadásról adott hírt. Mert az már mégis csak átlépett egy határt… De mi is volt az előzménye ennek a támadásnak?

Bassár el-Aszad Szíria jelenlegi elnöke és a Baasz Párt főtitkára 2000 óta, az 1971-től haláláig szintén elnöki hivatalt betöltő Háfez el-Aszad fia és utódja. A hatalom több mint 40 éve összpontosul ennek a családnak férfi tagjai kezében. Bassár el-Aszad, igaz, hogy eleinte sok politikai fogolynak adott amnesztiát, támogatta a reformot sürgetőket, lehetővé tette számukra a szabad véleménynyilvánítást és lépéseket tett a cenzúra csökkentése felé, hamarosan visszatért a korábbi politikához. Ez azt jelentette, hogy kis lépésekben, de lényegében újra felállította az apja által megformált, hadseregre és titkosszolgálatokra támaszkodó, elnyomó, diktatórikus rendszert. Ez ellen a rendszer ellen lázadnak a szíriaiak, már 2011 óta. A lázongást a tunéziai események váltották ki - Tunéziában már erőteljes megmozdulások folytak a diktatúra, az emberi jogok folyamatos megsértése ellen. A szíriai reformpártiak ettől csak gellert kaptak, felbátorodva próbálták levetni magukról az „el-Aszad-láncokat”. A demonstrálók eleinte csak reformokat követeltek, nem rezsimváltást. A kormánypárti rendfenntartók erőszakos beavatkozása miatt a tüntetések zavargássá fajultak, majd a rendőrség éles lőszerrel lőtt az emberekre, a lázongások gyorsabb elfojtása érdekében pedig harckocsikat, sőt hadihajókat is bevetettek. Szíria helyzetét 2012-től a közvélemény, az ENSZ vezetősége és az USA is polgárháborúnak nyilvánította, ettől az időponttól kezdve mind az Amerikai Egyesült Államok, mind Oroszország, illetve a többi állam úgy érezte, lépnie kell valamit, bele kell avatkozniuk Szíria belpolitikájába. A felkelőket és a kormányerőket is több száz külföldi önkéntes és zsoldos segítette. Legtöbben csecsenek, afgánok, kurdok, különböző országokból jövő arabok, illetőleg európaiak. Állítólagos hírszerzések szerint megközelítőleg 100 magyar vett részt a harcokban. A támadások, terrorakciók, heves demonstrációk során több száz civil, katona, hivatalos személy vesztette életét.

Ellenzéki városok lakóit mészárolták le Bassár el-Aszad elnök emberei, az ENSZ kiadott szankciói ellenére, aki a világ többi országával karöltve, tehetetlenül (?) nézte a vérengzést.

Egészen 2013. augusztus 21-ig. Ekkor átléptek egy újabb határt.

„A Bassár el-Aszad szíriai elnökhöz hű erők mérges gázt vetettek be a lázadók kezén lévő Gúta környékén és legalább 213, de egyes források szerint akár 430 ember halálát is okozhatták, közöttük nőkét és gyerekekét. A lázadók szerint a kormányerők hajnalban indítottak légitámadást, és annak részeként vetettek be mérges gázt.” – tette közzé a HVG internetes oldala.

Az újságcikkek ideggázról írtak, hiszen felkerült az internetre egy videó, melyen habzó szájú, kitágult pupillájú, kihűlt végtagú gyerekeket visznek kezükben orvosok a kórházba. Az Emberi Jogok Szíriai Megfigyelő Központja nevű szervezet szerint a támadás Gúta térségén belül Zamalka, Arbín és In-Tarma kerületeket érte, és nagyon intenzív volt. A központ felszólította egy nemzetközi bizottság tagjait, hogy utazzanak a térségbe, és vizsgálják ki az esetet. A szíriai állami televízió - kormánypárti média révén - természetesen tagadta ezt a tényt, és a médiát vádolta, hogy ők is részt vesznek a szíriai vérengzésben ilyen vádak terjesztésével. Az ENSZ vegyifegyver ellenőrei a helyszínre utaztak, hogy azonnali hatállyal kivizsgálhassák az esetet, hiszen ha vegyi támadás történt, Szíria megszegte a több ország által aláírt nemzetközi jogot, mely szerint nem vetnek be vegyi fegyvert, illetve ideggázt civil lakosok ellen. Az ENSZ mielőtt nyilvánosságra hozta volna az eredményeket, kiemelte, hogy Szíria kormányát felelősségre kell vonni a kiontott emberéletek, az évekig tartó vérengzés, a fennálló helyzet súlyossága miatt.

Mindeközben találgatások merültek fel egy nemzetközi összefogást illetően. Az ENSZ eredményei alapján a rezsim okolható az idegméreg bevetése miatt, vagyis az USA közvetett és közvetlen módon is érintett a közbelépésben. Amerika és az EU több országa, így Nagy-Britannia, Németország, emellett Törökország is jelezte, hogy akár az ENSZ Biztonsági Tanácsát is megkerülve katonai akciót indítana Szíria ellen. Oroszország és Kína erőszakos beavatkozásról hallani sem szeretne. A támadással kapcsolatban sok probléma és etikai kérdés felmerült. Emiatt hetekig arról szóltak a tárgyalások a nagyhatalmak között, hogy vajon támadjanak-e, vagy ne; illetve ezek indoklása volt napirenden.

Az egyik kérdés Amerikát szorította sarokba, mert a helyzet kísértetiesen hasonlított a kétezres évek elején kirobbant iraki háborúéhoz. Ekkor az USA azért támadta meg Irakot, mert az ottani rezsim vezetője, Szaddám Huszein tömegpusztító fegyverek birtokában volt, amely tény fenyegette az egész világ közbiztonságát - ez volt a casus belli. Állítólag. Olajról persze szó sem esett a médiában. Miután több száz emberéletet kiontottak és Szaddám végre meghalt, kiderült, hogy mégsem kell iraki tömegpusztító fegyverektől félnünk. Az olajárak pedig tovább nőttek. Most, 2013-ban, Szíria esetében fennállt a veszély, hogy Amerika megint megkérdőjelezhető döntést hoz, és ismét kiderül, hogy tévedett, nincs veszélyes fegyver, vegyi fegyver ebben az esetben. Az olaj persze ismét mellékes. Megkockáztathatja-e Obama, hogy az USA ismét felsülhet a világ szemében, és támad? Ezt a kérdést szegezte a világ Obamának, és tette fel önmagának is: szabad-e támadni?

Oroszország és Kína ellene van a katonai beavatkozásnak. Kína iráni kapcsolatait félti, Oroszország álláspontja pedig összetett dolgokra mutat rá. Köztudott, hogy az orosz fegyverek az egész világon keresettek, így Szíriában is. A szír rezsim vezetője évtizedek óta az oroszoktól vásárolja a fegyvereket, mellyel sajátjait irtja. Putyin orosz elnök javaslata az USA felé úgy hangzott, hogy törekedjen békére, ne támadjon, hanem állapodjanak meg közösen Szíriával a vegyi fegyverek nyilvántartásba vételéről, majd vegyék rá Bassár el-Aszadot a fegyverek átadására. Ismét nem esik szó az olajról vagy a Nabucco-gázvezetékről. Európa az oroszokon keresztül kapja a fűtéshez szükséges gázt. Több európai hatalom kezdeményezett egy olyan lehetőséget, mely szerint Oroszországot megkerülve, közel-keleti országokon keresztül - így akár Szírián át - lehetne Európába vezetni a gázt: a Nabucco-vezetéken át, mely által az európai országok nagy része kiesne az oroszok szorító markából, többé nem függne a gázáraktól és a volt szovjet hatalomtól. De Oroszország most Szíriát támogatja, mely felveti annak lehetőségét, hogy cserében kérhet majd Szíriától valamit, ami a Nabucco-gázvezeték lefektetésének engedélyezését illeti az országban. Erről persze szó sincs a médiában.

Etikai kérdés az, hogy mi jogon szólhat bele Oroszország, Kína, az USA vagy bárki más egy független állam belviszályaiba és az ottani kormány rendszerébe? Szabad-e belefolyni? Szabad-e támadni? Mi lesz akkor, ha leváltják a rezsimet? Az ország infrastruktúrája pozitív tendenciát vesz fel, az elszegényedés, a puritán közeg megszűnik? A lázadóknak jobb lesz, de a mostani rezsim támogatói átkerülnek a másik térfélre, és akkor majd ők lázadnak a kinevezett kormány ellen? Válasszuk a jól bevált leradírozós módszert, és annektálja netán Oroszország vagy gyarmatosítsa Amerika Szíriát? Esetleg hagyjuk megtörténni az eseményeket, mindennemű beavatkozás nélkül? Akkor mi lesz, ha a vegyi fegyverek teóriája igaznak bizonyul és kitör a Harmadik Világháború?

Belelátunk egyáltalán a helyzet lényegébe? Honnan tudhatná az átlagember a valódi okokat? Lehetséges elhúzni a politika, az oligarchák, óriásvállalatok és a média által elénk húzott függönyt, hogy rálássunk a dolgok miértjeire?

A helyzet persze azóta konszolidálódott, az USA és Oroszország javaslatával Szíria átadja majd vegyi fegyvereit - mármint azokat, amiket addig nem szórt szét, rejtett el az országban. Oroszország talán, ha nem semmisíti meg őket, újra eladja egy rezsimnek, a játék megy tovább. Az üzleti kapcsolatok és politikai érdekek bonyolult szálaiból mi csupán egy perzsaszőnyeget látunk: szép a mintája, színes és szövevényes. Nem látjuk a szőnyeg hátulját, hogy mely szálak kapcsolódnak a másikhoz, nem látjuk, ki szövi a figyelmünket a lényegről elvonó szőnyeget. A szőnyeg mintáján a határok összemosódnak. Nem látjuk, nem is láthatnánk felülről a kontúrokat, hiszen mi a szőnyegen táncolunk. Van egy-két kiváltságos, aki néha vethet egy pillantást a mintákra felülről. Ezek a kiváltságosok általában külső nyomás hatására eltűnnek, vagy a látvány olyannyira megrémiszti őket, hogy önként nem beszélnek.

A kérdés nyitott marad: nekünk ki mutatja meg, hol húzódik a határ?

Magyar Anna

SZTE-JGYPK
Társadalmi tanulmányok I. évfolyam

Képek forrása: Internet