ÖSSZKÉP

A Saul fia (Son of Saul) című film kapcsán számos teória kering az országban, világban, melyek szerint a Miénk ez a film, a mi sikerünk, egyes fanyalgó kritikák pedig azt állítják, hogy szinte semmi közünk hozzá, ez nem is a Mi történetünk.

A filmről

Nemes Jeles László alkotását 2015-ben mutatták be a mozikban, mely már megjelenésekor is sok érdeklődött vonzott a vászon elé, de miután megnyerte a cannes-i filmfesztivál nagydíját olyan filmmé vált, amelyet mindenki látni akart, hiszen megmozgatta az emberek fantáziáját és keresni kívánták benne azt a fűszert, amitől díjazott lett Franciaországban.  Párhuzamot húzva Kertész Imre Sorstalanság című művével, ami szintén nagy érdeklődést váltott ki szintén egy elismerés bezsebelése után, mint tudjuk 2002-ben irodalmi Nobel-díjjal jutalmazták a regényt. Szóval a filmről, a cselekmény a holokauszt ideje alatt játszódik, a holokauszt körülményeit használja fel, de mégsem arról szól (teljes mértékben), habár a cselekmény az 1944-es Auschwitz-Birkenau-i fogolylázadáshoz köthető. A főszereplő Saul Ausländer (Röhrig Géza) sonderkommandósként dolgozik a koncentrációs táborban, az ő feladata beterelni a foglyokat a megsemmisítő gázkamrákba, majd átvinni a holttesteket a krematóriumokba, illetve kitakarítani a termeket és kiszállítani a hamvakat a tábor területéről. Sonderkommandósként létezni a koncentrációstáborokban egy kettősjáték volt, hiszen ők is ugyanúgy rabok voltak, de valamelyest jobban voltak „tartva”, elkülönítve éltek a többi táborlakótól, de néhány hónap után kivégezték őket, mint a „titkok őrzőit”. A kommandó tagjai mind tudták, hogy bármelyik percben kivégezhetik őket, ezért fegyvereket gyűjtöttek és lázadást készítettek elő, ami meg is valósult, s lerombolták a krematóriumokat. De ebben Saul nem vett részt, mivel ő az egyik halott tetemben a saját fiát vélte felfedezni és fiának kívánja megadni a végtisztességet. A film nagy részében azzal foglakozik, hogy rabbit találhasson a gyermeke temetéséhez, illetve elmondhasson egy kaddist (zsidó ima, amelyet gyászolók mondanak szeretteikért) érte.

A film háttere

A háttértényezőkről annyit kell tudni, hogy Nemes Jeles László 2011 márciusától öt hónapot dolgozott a forgatókönyvön Párizsban, egy ösztöndíjas programban, melyben segítségére volt a magyar gyökerekkel rendelkező Clara Royer francia írónő. A forgatókönyv végleges elkészítésében segítette a rendezőt a Magyar Nemzeti Filmalap, illetve a film leforgatásához és utómunkáihoz körülbelül 310 millió forinttal járult hozzá. A felvétel legnagyobb része Budapesten zajlott, a Mafilm műteremben, a stáb tagjai pontos mását építették meg az auschwitz–birkenaui koncentrációs tábor mára megsemmisült épületének. A stáb tagjait tekintve sem beszélhetünk teljes magyarságról, mivel német, lengyel amerikai és izraeli színészek is szerepelnek a Saul fiában, a vágó Matthieu Taponier francia származású, ahogyan Clara Royer is, aki segítette a rendezőt a forgatókönyv megírásában. A támogatók tekintetében sem beszélhetünk egy nemzetről, az alkotást támogatta a Magyar Nemzeti Filmalap, a Cinéfondation Residence ( cannes-i filmfesztivál szárnyai alatt működő alapítvány), a Sarajeco CineLink, a Jerusalem Film Lab és a Les Arcs.

Díjak és elismerések

A Saul fia díjazottsága szempontjából történelmet írt, elsőként nyert a már emlegetett cannes-i filmfesztiválon, majd számos elismerés után megnyerte a Golden Globe-díjat, a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában, ugyanebben a kategóriában kapta meg Oscar-díjat is, természetesen magyar filmként volt jelölve mindenegyes díjátadóra. A siker még olyannyira friss és hihetetlen, amit még nagyon nehéz feldolgozni, az Oscar- győzelem utáni sajtótájékoztatón nem is igazán tudták megfogalmazni azt, amit éreznek, mindenesetre örülnek neki, ahogyan ezt több millió magyar is teszi, vagy sem. Természetesen a szokványos magyar mentalistás ebben a kérdésben is felütötte a fejét, az irigység, a rosszakarás és a hitetlenkedés, kételkedés. Sokan nem hajlandóak elfogadni a sikert, pedig a film kapcsán ez egy tény, így inkább a mögé burkolóznak, hogy ez igazából nem is magyar termék, nem érezhetjük magunkénak a sikert. Az Oscar-gála utána Magyarországi sajtótájékoztatón a film főszereplője, Röhrig Géza, elmondta, hogy ő 15 millió Sauljaként ült a sajtótájékoztatón, ezzel tovább erősítve a mű magyar identitását, valamint további magyarságot igazoló tény a filmben Saul származása, ugyanis Ungvárról származik.

A rendező

Talán a rendező személye is adhatja a film magyarságát, illetve nem magyarságát, sőt ez biztosnak vehető, László Budapesten született 1977-ben, majd 1989 és 2003 között Párizsban élt, ott ahol bő tíz évvel később megírta első nagyjátékfilmjének forgatókönyvét. A forgatókönyvvel kapcsolatban elmondta Clara Royer, hogy elsőnek franciául volt meg, de mivel nem találtak producert, így a magyar nyelvet pártolták. Clara Royer-ről fontos megemlíteni magyar vonatkozását is, dédnagymamája magyar származású zsidó nő, akiről nevét is kapta.  Nagyon érdekes, ahogyan a rendező hozzányúlt a holokauszt témához, ahogyan belehelyezi a nézőt a szereplő szemszögébe, másként közelíti meg azt a kényes témát, melyet 70 év távolsága nem tudott elfelejtetni. Nemes Jeles szerint az eddigi holokauszt filmek, például a Schindler Listája vagy Az élet szép, inkább túlélő filmek és a hősiességről szólnak, míg a Saul fia a táborok borzalmaira kíván fókuszálni, valamint egy egyéni helyzetet kíván bemutatni. Az említett filmekben beszélhetünk túlélésről, sikersztoriról, ami nem járul hozzá a holokauszt megértéséhez, mert ezek a filmek azt kommunikálják le, hogy a táborok túlélhetőek voltak, a holokauszt csak egy drámai tényező ezekben a filmekben, de nem a holokauszt történetét foglalják keretbe. Tehát a rendező a film segítségével kívánja megértetni mi is történt 70 évvel ezelőtt és felhívni a figyelmet, hogy ne történjen meg még egyszer, mivel ez még máig köztünk él és bármelyik percben felütheti a fejét. 2016 januárjában az Index.hu-nak adott interjújában elmondta, hogy Amerikában népszerűbb és jobban érdekli ott az embereket, szakembereket a filmje, mint hazánkban. László elmondása szerint nem foglakozik a negatív kommentekkel, véleménye szerint ez olyan lenne mintha „Felvenne egy hangversenyt, összevágná a köhögéseket és azt meghallgatná”.

A napokban Kossuth díjat is vehetett át a Parlamentben az Oscar-díjas rendező, a főszereplővel és a film operatőrével, Erdély Mátyással. Mi sem mutatja jobban, hogy a film készítőit igenis érdekli Magyarország, minthogy a díjátadó után Kossuth-díjjal a hónuk alatt a fővárosi tanártüntetésre siettek.

A film véleményem szerint nem a magyar történelemnek/törtlnelemről szól, hanem egész Európa gondolkodására kíván hatni, ahogyan a háború hagyta romokon próbálunk talpon maradni. A film alkotói is hasonlóan fogalmaznak „Auschwitzban nem volt gondolkodás, az csak a háború után jött. Ebben a filmben sincs más, csak a nézés. A gondolkodás csak utána jöhet.”