ÖSSZKÉP

2016. március 1-én teltházas mozi fogadta Kiskunhalason a Lovasíjász című dokumentumfilm bemutatóját. 115 percre a székhez ragasztotta a nézőket, egy felejthetetlen élményt nyújtva.

Nevezhetjük dokumentumfilmnek, egyrészt azért, mert Kassai Lajos életét mutatja be, másrészt a lovasíjászat művészetét. A filmet megszínezte egy kis történelemmel. Azt is megtudhattuk, hogy Mongóliában van egy Hun Múzeum, ahol a hunok őshonos állatait faragták ki régészeti leletek által. Egy ottani professzor elmondta, hogy a magyarok a hunok utódai és a magyarok a mongolokkal rokon népek, hiszen ők is a hunoktól származtatják magukat.

Ellátogathattunk a kínai sivatagba, ahol egy 1 km²-es alapterületű város romjait láthattuk, amely a hunok idejéből maradt fenn és úgy hívják Fehérvár.

Ezután a filmben visszatérünk Kaposmérőre, ahol a lovasíjászok felkészítése folyt. Kassai Lajos, aki a vezető, a film elején bemutatta a nézők számára az állatállományát. A lovaktól kezdve disznókon, kacsákon, libákon, tyúkokon, nyulakon át a bölényekig, szürkemarhákig mindent megtalálunk. Ezeknek az állatoknak hatalmas terület biztosított a szabad élethez. A film nagyobb részében látjuk a felkészítést és a vizsgát, amellyel tagjai lehetnek a lovasíjász csapatnak. Gyerekek és felnőttek, nők és férfiak egyaránt jelen vannak az eseményeken.

Nem egyszerű feladat ez a lovasíjászat, hiszen hatalmas fegyelem, kitartás, erőnlét szükséges és nem utolsó sorban tisztelet a lovak iránt. Különböző feladatokat kell megoldaniuk a résztvevőknek. Ilyen például az, hogy hordók felett a kézben egy bottal majd zsákokat megütve kell futniuk. Másik esetben úgy haladnak előre, mintha kezükben lenne az íj és az célozva lőnének. Nem sorolom fel mindegyiket, mert nagyon sok ehhez hasonló feladat van.

Voltak olyan gyerekek, illetve felnőttek, akik már az első vizsga alkalmával kiestek, mert tévesztettek.

Nyáron és télen ez a helyszín tábort is biztosít a gyerekek számára. Ezekben a táborokban nem csak az íjászattal foglalkoznak, hanem megtanulják az állatok etetését és saját maguknak ételt készíteni.

A film utolsó harmadában Kassai ellátogatott Kínába. Az ottani érdeklődőknek bemutatta a lovasíjászatot, amit a kínaiak ki is próbálhattak.

Majd a film végén egy lovasíjász versenyt láthattunk Kaposmérőn, ahol 22 ország versenyzője vett részt.

A filmből azt is megtudhattuk, hogy nemcsak Magyarországon űzik ezt az őseink által továbbadott életmódot, hanem Felvidéken egy Gúta nevű faluban, valamint Kanadában, egy indián rezervátumban is.

Miután véget ért a film, megjelent a színpadon Kaszás Géza, a film rendezője és a zeneszerző. Hatalmas tapsvihar fogadta őket, amely azt mutatta, hogy mindenkinek tetszett a film. Kérdések következtek, amelyeket a rendező úr, a zeneszerző és a velük érkezett forgalmazó is válaszolt.

Kaszás Géza elmondta, hogy közel 40 ezren nézték meg a filmet a megjelenés, január 21. óta, és még nincs vége a vetítéseknek.  A moziból kifelé menet kaptunk egy-egy plakátot, amelyet autogrammal látott el Kaszás Géza. Én is kaptam egyet!
Ez a film rengeteg üzenetet hordoz magában, amely mindenkinek mást és mást jelent. Én személy szerint néhol a könnyeimmel küszködtem. A büszkeséggel töltötte el a szívemet ez a film. Büszke vagyok arra, hogy ehhez a magyar nemzethez tartozhatok.
Véleményem szerint sok fiatalnak kellene megmutatni a filmet, mert egyrészt tanulságos, másrészt megtudjuk, hogy kik is vagyunk valójában, honnan jöttünk.

„Nem az ősöket kell követni, hanem azt, amit az ősök követtek.”

Csala Alexandra