ÖSSZKÉP

 Bárányfelhők

Lefeküdtem a porba,

elbódított a föld szaga.

Legmélyebbről bámultam fel

a legmagasabb kékfénybe.

Testem alakját felvette

súlyomtól a homok.

Tudtam, ha felkelek, nyomot

hagyok a rabszolga földön.

Felettem az égbolt szabad.

Megvalósult, tiszta álom.

Nem parancsol a felhőknek,

alakjukat ők formálják.

Az óceán magasában

úsznak ők szabadon,

s míg alakjukban azt látom,

mit senki más, rab nem vagyok.

Ha már csak úgy veszem észre

a messzi csodát, ha mások

figyelmeztetnek, nézzek fel,

egész testem föld borítsa!

Magasság! Míg a kép rólad

a fantáziám festménye,

saját, s lemásolhatatlan,

emelj magadhoz közelebb!

Pfeifer Vivien