ÖSSZKÉP

„A gyönyörű, erélyes, büszke Hedda a biztonságos életért, a nyugodt, fényűző életmód kedvéért hozzámegy az átlagos, megbízható, de legkevésbé sem briliáns professzorjelölthöz, Jorgenhez. Megfeneklett kapcso-latukba hirtelen betoppan egy harmadik, a múltból felbukkanó idegen, Ejlert, aki tükröt tart eléjük, megidézi egykori, titkokkal terhes közös múltjukat, és kibogozza viszonyukat.” - olvashatjuk az ajánlót a Szegedi Nemzeti Színház honlapján. Hedda Gablert a „női Hamletként” is emlegetik ugyanezen az oldalon. Az ajánlót megnézve, egy igazán hatásos megdöbbentő darabra számíthatunk. A nézők soraiban ülve rájöttem, hogy nagyot nem is tévedtem, hiszen valóban megdöbbentő egy darab, sajnos megdöbbentően rossz. Na de ne szaladjunk ennyire előre. Felgördül a függöny és egy hófehér steril díszletben találjuk magunkat, illetve a színészeket, akik hatásos ellensúlyként feketét viselnek. Háttérben végig a tenger zúgását halljuk, ami egy idő után már az őrületbe kergeti a nézőt. A nézők soraiban figyeltem az emberek tekintetét (már unalmamban), unott, szenvedő, megdöbbent arcokat láttam a környezetemben végig. Heddát Danis Lídia játssza, nem láttam még őt játszani, de ezek után biztosan nem is fogom. A darab közben érzett mélységes unalmon túl, egy dolog volt még bosszantóbb, Danis Lídia játéka.

Számomra érthetetlen volt, hogy néhány egyszerű mondatot, amiben még különösebb érzelmek sem voltak, miért úgy mond mintha épp meg akarna halni.  Annyira erőltetett volt a játéka, hogyha még a darab jó lett volna, ezt akkor sem felejteném. Csak érthetetlenül néztünk egymásra a nézők soraiban, hogy de mi baja lehet? Ezzel mit szeretne kifejezni? Mit nem értünk most? Persze a darabon kívül, mert azt nem sikerült megértenünk. Na de menjünk tovább. Jörgent Pataki Ferenc alakította, szerintem ő nagyon jól hozta a karaktert, annyira szerencsétlen volt, hogy már az ember megsajnálta. Az első felvonásban találkozhatunk Jörgen nagynénjével, aki fiaként szereti és babusgatja Jörgent. A nagynéni szerepében Fekete Gizi játszik, akiről azért elmondható, hogy rossz éppen nem volt, de neki se ez élete alakítása. Már tűréshatárnál az ”ugyan történjen már valami” pontnál megjelent Ejlert Lövborg. Ő Tesman egykori riválisa és Hedda egykori szeretője.

A lecsúszottnak hitt Lövborgnak könyve jelenik meg, ami nemcsak, hogy előbb jelent meg, mint Tesman könyve, hanem még sikeres is lett. Ez okozza itt a bonyodalmat, a féltékenység, hiszen Lövborgot egy nő inspirálta aki, mint kiderül nem Hedda volt, hanem egykori iskolatársnője a szerény Elftendné. Elftendné szerepében Erdélyi Tímeát láthatjuk, aki egész jól alakítja a szürke kisegér szerepét. Az első felvonás csúcsjelenete, amikor Hedda épp sokadik elborulásánál tartunk, és felgyújt a színpadon egy virágcsokrot, miközben a Born to die című szám megy. Bár a jelenetet nem tudtuk mire vélni, de nagyon hatásos volt. Hosszas tanakodás után, hogy visszamenjünk-e a második felvonásra, győzött a kíváncsiság, hogy biztos most lendül be a darab. Hát tévedtünk. Mi lassú halált haltunk a két főszereplővel ellentétben, akik a végén gyorsan meghaltak és kész, mi meg néztünk értetlenül. Viszont, hogy ne húzzam le az összes szereplőt megemlíteném Jakab Tamást, aki a bíró szerepében tűnt fel a darabban hol mint komoly bíró, mindentudó, hol mint tüllszoknyában bicikliző részeg, de az alakítása nagyon jó volt. Megemlítendő még Markovits Bori, aki Bertét, Tesmanék idős szobalányát játszotta, ahogy mondani szokás ritkán szólt, de akkor nagyot.

Összességében a darabban volt egy-két jelenet, ami nagyon tetszett, ezek közé tartozik a fekete virágcsokor felgyújtása, a kézirat széttépése. Ezeknél a részeknél nagyon jól játszottak a zenével, fényekkel, látvánnyal, de sajnos pár jó pillanaton kívül a darab meglehetősen unalmasra sikeredett. Remélem a következő évadban ennél azért jobb produkciókat láthatunk.

Bodnár Dorottya

Társadalmi tanulmányok II.

SZTE-JGYPK