ÖSSZKÉP

  Az ember társas lény és törekszik arra, hogy másokkal kapcsolatot teremtsen. Minden ember különbözik abban, hogy milyen jellegű kapcsolatot tart megfelelőnek. Az emberekben él a valahova tartozás és a szeretet szükséglete, ám míg a valahova tartozás szükségletét kiegészítheti egy csoport vagy bármely személy,  addig a szeretet szükségletét csak egy bizonyos személlyel megteremtett kölcsönös kapcsolatban, párkapcsolatban lehetséges kielégíteni (Lengyel, 1999).

         Emellett számos ember küzd az egyéni igényei és a társadalmi normák közötti egyensúly keresésével és értékbeli, elvi okból tartanak a partnerrel együtt járó következményektől. A szingliség szélsőségén túl létezik még egy szélsőség, amit kapcsolati függőségnek nevezhetünk. Ennek a lényege, hogy az illető nem érzi magát teljes értékű, normális embernek, ha nincs partnere. Férfiak és nők is képesek abba a csapdába esni, hogy egyik kapcsolatból a másikba ugranak, hogy ne kelljen megélniük a kapcsolat elveszítésének fájdalmát.  A párkapcsolatok megtalálásának nehézségei mögött általában kötődési problémák húzódnak, ami a kapcsolatok hiányára, kudarcaira vezethető vissza (Czifra, 2004).

         A kapcsolatok nagy része az iskolában és a munkahelyen alakul ki, tehát a térbeli közelség határozza meg, fogalmazta meg Buda Béla Párválasztás című könyvében (Buda, 1988).

         Már a XVII. század óta léteznek társkereső apróhirdetések, melyek először még nem kaptak meghatározott helyet, később viszont külön oldalra, akár külön újságba is kerültek. Az újság hirdetések azonban nem tartalmaznak képet, másrészt a rövid terjedelem miatt nem adható meg nagy mennyiségű információ. Emellett léteznek még a távközvetítő irodák, ahova az egyéb párkereső próbálkozások kudarca miatt fordulnak a magányosak. (Lengyel 1999).

         Már régóta léteznek a társkeresés különbözőbb formái, azonban a webes párkeresők megjelenésével ezek mind háttérbe szorultak. Az online oldalak mellett szól, hogy nincsenek térbeli és időbeli korlátok. Lényegesen megkönnyíti a társkeresést az, hogy tudjuk mindenki ugyan abból a célból regisztrált. Számtalan társkereső oldal közül kiválaszthatjuk a számunkra legszimpatikusabbat és ezzel egy bizonyos társadalmi réteget közelíthetünk meg és tulajdonságok alapján válogathatunk a potenciális jelöltek között.

          A társadalom elítéli a tudatos társkeresést, mégis a magyarországi gyakori internethasználók 26%-a használja a társkereső site-okat.  Ennek oka, hogy aki jobban kitudja fejezni magát írásban az előnyben részesíti ezt a csatornát, az interneten létrejött kapcsolatok tartósabbak  és a résztvevők sokkal jobban kedvelik egymást, mintha először személyesen találkoztak volna (Dormán, 2005).

         Az internetes társkeresés jelentős népszerűségre tett szert az elmúlt évtizedekben.  Ezt illusztrálja az a tény, hogy 2008-ban már 1,2 millióan próbálták ki az internetes társkeresést. Az országban körülbelül másfél millió, 70 év alatti felnőtt él, akik potenciális párkeresőknek tekinthetők és az interneten is keresik partnerüket.        A nők inkább a sok adatot tartalmazó, részletesen kitöltött profilokat keresik, tehát a lehető legtöbbet igyekeznek megtudni a potenciális jelöltről. A férfiaknak fontosabb, hogy minden adatlaphoz tartozzon fénykép és sok felhasználó közül lehessen válogatni, akiket "próba- szerencse alapon" próbálnak meghódítani (A nő gyűjtöget, a férfi vadászik - az internetes társkeresés, 2008).

         Azt sajnos nem lehet tudni, hogy a társkereső oldalak mennyire mondhatóak eredményesnek. Jellemző az is, hogy férfiak és nők is alkalmi kapcsolat reményében regisztrálnak egy-egy társkereső oldalra. Mindenesetre az internet az alkalmi és a komoly kapcsolatot kereső személyeknek is teljesen új lehetőséget biztosít, egy teljesen új térben. A beszélgetőtársaknak nem kell látnia egymást, őket kedvezően feltüntető fotókat tölthetnek fel önmagukról és számos információt oszthatnak meg az adatlapjukon.         

         A média azt sugallja, hogy az emberek többsége boldogabb, ha társas kapcsolatban él, akinek ez nem sikerül saját kudarcának ítéli meg (Dormán, 2005). Legfőképpen ezen hatások miatt mindenkinek úgy érzi, szüksége van kapcsolatokra. Sokan ezen szükségleteiket az interneten próbálják megoldani, mert nincs idejük, erejük, bátorságuk a személyes ismerkedésre.

Ozsvár Andrea

Forrás:

Dormán Emese (2005). Társkeresés az interneten (online). Médiakutató 2005/nyár.

Hozzáférés: 2012. május 28. Elérhető: http://www.mediakutato.hu/cikk/2005_02_nyar/04_tarskereses/01.html

Czifra Éva (2004). Segítség! Társkereső lettem. Budapest: Szerző

Lengyel Zsuzsanna (1999). Kalandorok Kíméljenek!: házassági hirdetések régen és napjainkban. Budapest: Trio Produkció

Kép: http://m.cdn.blog.hu/fv/fvtr/image/Resize.jpg