ÖSSZKÉP

Sajnos mai társadalmunkban a népmesék egyre inkább a háttérbe szorulnak. Helyüket a végtelenségig leegyszerűsített film- és TV-mesék veszik át, amelyek az üres szórakoztatás szintjére süllyedtek. A hangsúly többé nem a mondanivalón, hanem a szemléltetésen van.[1] Sokan azzal érvelnek, hogy a népmesék már rég elavultak, nem tükrözik híven modern társadalmunkat és szociális problémáinkat. A kor meghaladta a népmesék világát. Így hát félre kell tennünk őket és újakat kell gyártanunk helyettük. [2]

Csakhogy az egy személy által írt műmesék nem tudják megadni azt az évszázadok során összegyűjtött tudásanyagot, amit a népmesék hordoznak magukban. Persze egy műmese is megfelelhet a társadalmi követelményeknek, tartalmazhat erkölcsi és morális tanulságot, lehet esztétikai szempontból műalkotás, de értéke nem közelítheti meg egy népcsoport meséinek több száz éven át alakított kincsét.[3]  Modern korunkban, felgyorsult világunkban hajlamosak vagyunk az értékek felett átsiklani. A népmesék a társadalomban olyan funkciót töltenek be, amelyek annak működését szolgálják. Ha a népmese hagyománya visszakerülne méltó helyére, azzal - egy bizonyos szempontból - társadalmunk is stabilabbá válna.

Feltételezésem szerint a magyar népmese mai társadalmunkban ugyanolyan fontos, mint múltunk bármelyik évszázadában. Meséink nincsenek korhoz kötve. A probléma abban áll, hogy ezt nem ismerjük fel. Népmeséink évről-évre egyre kevesebb figyelmet kapnak, és ha ezt a felejtést nem gátoljuk meg, egy idő után eltűnnek.

A következőkben körülhatárolom a népmese fogalmát, felvázolom háttérbe kerülésének okait, kifejtem funkcióit, végül pedig összegzem, hogy mi a jelentőségük és aktualitásuk a mindenkori társadalomfejlődés szempontjából.

Mi is a népmese?

A magyar értelmező kéziszótár szerint a népmese „Csodás elemeket tartalmazó, naiv hangú, költött elbeszélés”.[4] Ugyanakkor olvasmányaim során kiderült, hogy még a legjelentéktelenebbnek tűnő népmesénk is önmagánál túlmutató jelentéstartalmat hordoz.

A Magyar Néprajzi Lexikon alapján lényegesen többet tudunk meg a népmesékről, miszerint a népmese „a szóbeli költészet legnagyobb műfajcsoportjainak egyike (…) alkotásformák egész sorának összefoglaló neve, (…) amelyek számtalan szállal kapcsolódnak az őket formáló, velük élő társadalomhoz, annak világképéhez, hiedelemvilágához”. [5]

Az irodalomtudomány által képviselt álláspont szerint a népmese olyan kisepikai műfaj, ami a nép körében írásbeli rögzítés nélkül keletkezik és szóbeli előadás, szájhagyomány útján terjed és él. Ennek következtében képlékeny, több változatban ismert.[6]

Pszichológiai megközelítésben Bruno Bettelheim által képviselt álláspont alapján a mesék „lételméleti kérdéssekkel szembesítő tudatkivetülések és tudattükröződések, amelyek a legalkalmasabbak arra, hogy az élet értelmének és céljainak felismeréséhez vezessenek”.[7]

Filozófiai szempontból a népmese „az emberi világ korrekciója” vagy „a valóság világától radikálisan elválasztott forma”, „világnézet”, „az emberi lélek korlátlan érvényesülésének lehetősége”, amely „az emberi lét minden lényeges elemét tükrözi”. [8]

A lexikai definíciókon túl a mesekutatásban minden kutató saját tudományának szemszögéből, sokszor minden más tudományterületet figyelmen kívül hagyva fogalmazza meg a mese lényegét. Átfogó, mindent figyelembe vevő definíció nincs. Ezzel nem a kutatókat és tudományt minősítem, hiszen jól tudjuk, hogy az eltérő tudományterületeket érintő és hatalmas mennyiségű tudás elemzése, értelmezése és rendszerezése hatalmas munkát kíván, amelyre megfelelő szaktudással rendelkező kutatók sem mindig vállalkoznak. Ez alkalommal rá szeretnék világítani arra, hogy a mese olyan komplex jelenség, ami nehezen megfogható, egy-két mondatos definíciója nem megadható.

Cikkemben népmese alatt a honfoglalás előtti időktől napjainkig, a magyar nép által kialakított és folyamatosan alakuló, szájhagyomány útján terjedő meséket vázlatosan tekintem át.

A népmese háttérbe szorulását kiváltó okok

A két legelterjedtebb tévhit szerint azért nem foglalkozunk a mesékkel kellőképpen, mert egyrészt csak gyerekeknek szólnak, másrészt pedig a letűnt társadalmak történetei mai társadalmunkra már nem kivetíthetőek.

Sokak szerint a népmese idejétmúltjává vált, hiszen jóval korábban jött létre és igen távol van a modern kor speciális problémáitól. Ez azonban tévedés, ugyanis a népmese nem egy adott kor társadalmi csoportját, hanem az egész magyar nép fejlődésének egészét ábrázolja.[9] A népmese elsősorban nem az eseményeket, hanem a lelki folyamatokat taglalja. Történései azért nem váltak elavulttá, mert lelki problémáink sem változtak. Életünk során mindnyájunknak ugyanazokkal a problémákkal kell megküzdenünk, ugyanazokat a traumákat kell feldolgoznunk, mint minden más embertársunknak. Ezek a traumák - mint például a halál traumája, ha akarjuk, ha nem – több száz év múlva is fennállnak még.[10]

Elterjedt tévhit ezen kívül, hogy a mese gyerekeknek szól. A mese eredetileg felnőttek szórakoztatására, okulására szolgált. A Közel-Keleten még mindig megfigyelhető, hogy a felnőttek szívesen mesélnek egymásnak meséket.[11] Hazánkban is szerettek mesét hallgatni. A mesehallgatás rituáléja a falu közösségének, a katonaságnak mindennapos jelensége volt. A mese elsődleges célja viszont nem a szórakoztatás. [12]

A tudattalan lelki folyamatok megértése és feloldása mellett a mese lehetséges magatartásformákat és probléma-megoldási alternatívákat nyújt a hallgatók számára. Tehát nem csak felszínre hozza az elnyomott problémákat, hanem még a megoldásában is segít minket.[13] Összegezve, a mesék nem azért váltak gyermekek játékszereivé, mert valójában naiv kis történetek, hanem azért, mert segíti őket az életben való kiigazodásban. [14] [15]

A népmese funkciói

Szociális feszültségek levezetése

A népmese szereplői valójában társadalmunkat reprezentálják, ami önmagában egy társadalmi kritikát is megfogalmaz. Fontos leszögeznem, hogy a népmesék által kialakított világ nem álomvilág, tehát nem történhet meg benne minden, mert egy zárt rendszert alkot. Az ellenfél és segítő hős szerepei egyensúlyban vannak, a mérleg nyelvét az erkölcsi fölény mozdítja el. A csodás elemek pedig képzeteinket és ősi hiedelemvilágunkat tükrözik.¹⁵ „A mese a valóságot tükrözi, de nem maga a valóság”.[16] Banó István szerint a népmesék abból a szempontból jelentik a társadalmi feszültségek levezetését, hogy „a főszereplő tudatosan hívja ki ellenfele haragját, a végén pedig furfanggal nyer”.[17] Ezek alapján a népmese igazságérzetünk és szociális vágyaink kifejezőeszköze, egyfajta „kellene lennie” világot képez.[18] Ortutay Gyula véleménye alapján a népmese minden műfajnál pontosabban adja vissza a nép szorongásait, félelmeit és reményét.

De mégis, miért jó az, ha saját sanyarú sorsunkat egy szimbólumrendszerbe átültetve többször is végighallgatjuk, miért jelent ez számunkra megkönnyebbülést? Pszichológiai szempontból a mesék nem csak elfojtják a negatív érzelmeket, hanem pozitív érzéseket generálnak azáltal, hogy a boldogságot állítják a középpontba. „Az optimista fantázia gyógyító hatást fejt ki az egyén számára a társadalmi létezés szintjén”.[19] Szeretnék egy másik megközelítést is felvetni, amelyben Ottlik Gézára utalnék. Szerinte abban, hogy az egyén sikeresen feldolgozhasson egy negatív élményt, sokat segíthet, ha újra átéli az eseményeket. Azáltal, hogy az egyén újra és újra végignézi, vagy jelen esetben hallgatja a történéseket, rálátást nyer negatív emlékére és úgymond megszelídíti azt.[20]

Kultúránk és népünk hagyományozódó szimbólumrendszere

A népmese műfaja a honfoglalásunk előtti időszakra vezethető vissza. Mint a népköltészet szerves része, végigkíséri népünk folyamatait, vele együtt változik. Ezáltal minden történeti folyamatról őriz emléket. A régi hit nem él többé, de annak emléke fellelhető népmeséinkben, mert szerkezeti elem lett belőle.[21] Banó István nézete szerint a népmese olyan gondolkodásmódot őriz, amely még őskori elemeket is tartalmaz. Ezt a nézetet egy pszichológiai szempont is alátámasztja. Jung a szimbólumokat az ember veleszületett ősi képzetének tartotta, amely „az emberiség közös múltjában szerzett tapasztalatainak elraktározott öröksége”. Szerinte a mesék is ebből az anyagból származnak.[22]

A népmesét népünk minden egyes embere, változása, jelensége folyamatosan formálta. Olyan emlékeket tartalmaz, amelyek több évszázados múltra tekintenek vissza. Nem véletlenül hóbortos ötletek alapján alakult ki szerkezete, szimbólumrendszere. A népmese modell, „amely a világ értelmezését örökíti nemzedékről nemzedékre.”[23] A népmese egy kész gondolkodási módot ad számunkra, amely mentén értelmezhetjük világunkat. Ez természetesen nem egy merev rendszer - a nép változásaival együtt alakul, de mint emlék, minden korábbit magába foglal. Ebből a szempontból népmeséink hazánk örökségei, melyek nemzetről nemzetre öröklődnek. „A mese elmondja önmagáról, nemzetéről mindazt, amit mi csak körülírunk, tétovázva igyekszünk megfogalmazni.”[24] [25]

Az élet értelmének felismerése

Ha megvizsgáljuk akár az első három népmesét, ami eszünkbe jut, észrevehetjük, hogy szerkezetük azonos. A mese konfliktusforrással kezdődik, veszedelmes küzdelemben tetőződik és megoldással, boldogsággal zárul. Mint ahogy azt nagyon sok elismert alkotó kijelentette - mint többek közt Goethe, Freud és Madách – az élet értelmét csak akkor érhetjük el, ha szembeszállunk az akadályokkal és küzdünk. [26]

A népmesék is ezt az üzenetet közvetítik: az élet súlyos nehézségeit nem lehet kikerülni, szembe kell szállnunk az akadályokkal, az igazságtalanságokkal, megpróbáltatásokkal. Ezek az emberi lét elkerülhetetlen velejárói. De ha nem adjuk fel, túljuthatunk minden akadályon és a végén győzedelmeskedhetünk.[27] Mindamellett, hogy az életünk küzdelem, a népmesék pozitív gondolkodásmódot hirdetnek, amely feloldhatja a konfliktust.[28]

Identitás, szocializáció

Az alapján, hogy a népmese az élet értelmezését örökítő társadalmi modell, a közösség kultúrájába és normarendszerébe való belenevelést is jelenti. Az érték- és erkölcsi rendszerek minden kultúrában eltérőek. A mese nem csak azt mutatja meg, hogy az adott környezetben hogyan kellene viselkedni, hanem ellenpéldákat is kínál. Minden oldalt megfelelő súlyban reprezentál, és csupán burkoltan jelzi, hogy melyik út választása számít helyesnek. A mese szimbólumrendszere alapján és viselkedési mintái felsorakoztatásával az önazonosság és nemi identitás kialakulását is segíti. [29]  Amint a történetek kibontakoznak, a tudattalan feszültségek a tudat számára testet öltenek, és felmerül, hogy ezeket ki is lehetne elégíteni az egyén kívánalmai szerint. A mese erre ad példát.[30]

Összegzésül kijelenthetem, hogy mivel a népmesének a társadalmi feszültségek levezetésében, hagyományozódó szimbólumrendszerünk hordozásában, életünk értelmének felismerésében, valamint a szocializáció és identitás kialakításában is jelentős szerepe van, ezért még mai társadalmunkban is aktuális. Viszont be kell látnunk, hogy nem minden területen nélkülözhetetlen.

A szociális feszültségek levezetésére számtalan módszert alakított ki modern társadalmunk. A könyvek és filmek világa, sport és meditáció által a felnőttek is kiszakíthatják magukat a valóságból. A társadalmi szerkezet átalakulása miatt nem is várhatjuk el tőlük, hogy népmeséket meséljenek egymásnak. De arról nem szabad megfeledkeznünk – holott hajlamosak vagyunk rá - hogy minden felnőtt volt egyszer gyermek is. A gyermekek életében a népmesék nélkülözhetetlenek. Ahhoz, hogy integrálódni tudjanak kultúránkba és társadalmunkba, megértsék világunk működését és fogást találjanak rajta, erre az évszázadokon keresztül finomított, hatalmas tudásanyagot hordozó örökségre van szükségük. Csakhogy a gyermekek népmeséink mondanivalóját tudat alatt fogadják be. Valódi mondanivalóját már csak felnőtt fejjel tudjuk elemezni.

Ebben a cikkben azt összegeztem, miért aktuális, vagy részben nem aktuális mai társadalmunkban a népmese. A folyamatot befolyásoló tényezőket nem vettem figyelembe. Ha megállapítanánk, miben változtak a szociális igények, arra is választ kapnánk, miért nem foglalkozik velük a felnőtt társadalom kellő odafigyeléssel. A probléma feltárása pedig az első lépés annak megoldásához.

„S itt az ideje már, hogy átadjuk a szót a magyar nép mesemondóinak. Őrizték, alakították s újraalkották mindazt, amit messzi évszázadokból hoztunk magunkkal s amit Európa, Eurázsia népeitől kaptunk.”[31]

 Tózsa Mikolt

Társadalmi tanulmányok I.

SZTE-JGYPK