ÖSSZKÉP

Bevezetés

Mi a szabadság? – vetődik fel a kérdés már nem először; újra és újra. Tudósok, kutatók, filozófusok és hétköznapi emberek vizsgálják, elemzik, elmélkednek róla évszázadok óta, azonban a mai napig nem tud az emberiség egy egységes álláspontot kialakítani arról, mit is jelent, hogyan is lehet meghatározni – egyáltalán megérteni, mi a szabadság.

Mégis megpróbálok legalább egy lépéssel közelebb kerülni a megértéshez: cikkemben azon túl, hogy a témára vonatkozó legalapvetőbb definíciókat ismertetem, talán egy egészen új megközelítésből tárom az olvasó elé e kérdéskört. Választ ezzel továbbra sem fogunk találni a kérdésre, hiszen úgy tűnik, egyáltalán nem adható csak egyetlen válasz, helyette különféle elképzelések születnek. Írásommal nem is a meggyőzés a célom, mindössze abban bízom, hogy a közölt információk az olvasóban is felkeltik az érdeklődést, és gondolkodásra, továbbgondolásra bírják a tárgyalt témával kapcsolatban.

A szabadság fogalma

Először nézzünk néhány egyszerű fogalom-meghatározást a Wikipedia[1] segítségével. „Két leggyakrabban használt értelmében a személyes szabadság a szociológiai és politológiai tanulmányok tárgya lehet, míg a belső szabadság vagy a metafizikai értelemben vett szabadság inkább filozófiai–pszichológiai fogalom.”

A szabadságot értelmezhetjük fizikai szabadságként, tehát idegenektől való függetlenségként, mely magában foglalja a szabad mozgást, a személyi szabadságot. Erkölcsi értelemben morális döntési szabadságról, akaratszabadságról beszélhetünk, a művészetek terén pedig alkotói szabadságról. A jog szempontjából a szabadság kiterjed mindarra, amit jogilag meg szabad tenni.

A filozófiában a szabadságot általában a szabad akarattal egyeztetik. Rousseau kijelentése szerint a szabadság minden ember alapvető jellemzője, Jean-Paul Sartre szerint pedig „az emberek szabadságra vannak kárhoztatva”, mert mindenki szabadon dönthet és cselekedhet – külső hatalom a cselekvést csak megtorolni tudja, megelőzni nem. Ezzel szemben létezik egy determinista felfogás is, mely szerint cselekvéseink a múlt eseményei által teljesen meghatározottak, így a szabadság csak illúzió.

A szabadságot elsősorban a spirituális filozófusok tartották az emberi akarat eredményének, nem pedig az emberrel született állapotnak. Rudolf Steiner szabadságfilozófiájában különbséget tett a gondolat és a cselekedet szabadsága között. A belső szabadságot szerinte a gondolataink és érzékeink közötti rés áthidalása adja.

Néhány további meghatározás: Pohl János Az életút és törvényei[2] című művében azt írja: „Szabad akaratunk segítségével dönthetjük el, hogy mire használjuk a gondolkodás képességét.” Ez a saját felelősségű egyénné válás, önállósodás szerinte egy hosszú folyamat, mely még korántsem zárult le.

Még egy érdekes gondolat a szabadság témaköréből, mely Győrffy Gábor Szociálisról és antiszociálisról című előadásában[3] hangzott el: „A szellemi élet szabadsága az előfeltétele annak, hogy minden ember a magával hozott egyéni feladatát életében megvalósítsa, azáltal, hogy az egyéni képességeit a társadalom javára kibontakoztatja.”

Más megközelítésből

Amint látjuk tehát, a szabadság egy igen sokat tárgyalt kérdéskör, azonban szeretném most ezt a témát egy más megközelítésből bemutatni. A következőkben így Takáts Péter: Helyzetkép, emberkép, jövőkép. A XXI. század kihívásairól[4]című előadásában elhangzott gondolatok közül az általam legfontosabbnak és legérdekesebbnek tartottakat igyekszem átadni.

Takáts Péter szerint napjainkban megfigyelhető egy jelentős világfejlődési folyamat, melynek célja az emberi szabadság megvalósítása. Azt is megállapíthatjuk, hogy ma gyakorlatilag minden eszköz e folyamat kifejlesztésének a szolgálatában áll. A szabadság értelmezésében azonban – ahogy azt már említettem - igen sok vita zajlik, és hiába minden lehetőség e folyamat megvalósítására, e helyzetet nagyon sokan nem tudják jól, vagy egyáltalán nem tudják értelmezni.

Miért is? Álljunk meg egy pillanatra, és tegyük fel a kérdést magunknak is: tényleg, mit is jelent számomra a szabadság? Az olvasó feltehetően efféle választ fog adni: a szabadság az, amikor azt tehetem, amire csak vágyom. Az emberek többsége ugyanis – ahogy arra Takáts rámutat - a szabadságot vágyai kielégítésének szabadságaként értelmezi, mely során tettei következményeivel nem foglalkozik. Azonban napjainkban a cél nem csupán az emberi szabadság megvalósítása volna, hanem azt egy más minőségben megteremteni: tetteinkkel kapcsolatosan növekvő tudatosságot kell kialakítanunk.

A mai korban, a XXI. században arra kell eszmélnünk: saját életünkért, sorsunkért csak mi magunk vagyunk felelősek – annak irányítását nem is várhatjuk el másoktól. Takáts szerint, míg korábban természetes és helyénvaló volt, hogy a politikusokat, bankárokat, a médiát tettük felelőssé sorsunk és a világ sorsának alakulásáért, ma ezt nem tehetjük meg. Ennek a korszaknak vége, és az embereknek vállalniuk kell a felelősséget a tetteikkel, azaz a szabad döntéseiken alapuló cselekedeteikkel kapcsolatban.

Egy új tudatosságra van tehát szükség, melyben közvetlenül hatnunk kell a társadalmi-gazdasági folyamatokra, és az embereknek részt kell venniük és együtt kell működniük egymással az egészséges társadalmi és gazdasági élet kialakításában és fenntartásában. Ez a kor elvárása: „tudatosan és felelősségteljesen cselekedjünk, összhangban a bennünk szabadon kialakult világképpel és az abból adódó feladatokkal.”

Ez a két minőség – a szabadság, és az ezzel összekapcsolódó felelősség, tudatosság - az emberiség történetében új, eddig nem volt jelen, így korunk feladata ennek kifejlesztése. Azonban az, hogy sokan egyáltalán nem, vagy csak nagyon nehezen vállalják a felelősséget a szabadsággal kapcsolatban, jelentősen megnehezíti ezt a folyamatot.

Mert mi a szabad döntés?

Szabad döntés akkor születik, amikor külső befolyásoktól mentesen döntünk, és csak azt tesszük, amit jónak és helyesnek látunk – véli Takáts Péter. Ez azonban nem egyenlő azzal, amit az emberek többsége ma szabadságnak gondol. A valódi tudatosság az, amikor az ember szabad akaratából, a biztos és helyes információk alapján el tudja dönteni, hogy cselekedetei a világban pozitív vagy negatív hatásokat teremtenek, és hogy ő melyik hatás mellett dönt. Mindez az emberi és morális alapokat teszi próbára.

Olyan mértékű tudatosságra volna tehát szükség, hangsúlyozza Takáts, hogy az ember az akaratát mindig önmaga irányítsa, és soha ne cselekedjen kényszerűségből. E folyamat azonban komoly nehézségekkel jár, hiszen – tapasztaljuk – igen sok helytelen döntést hozunk.  Cselekedeteinket sokszor reklámok, hamis információk, mások véleménye vagy elvárása motiválja, nem pedig belső meggyőződésünk.

„Csak a tudatos ember képes a szabad döntésekre, mert egyedül ő tudja, hogy a döntése mit okoz a világban.” Ugyanis – mutat rá az előadó - egy egészen apró döntésnek is lehetnek az egész világra kiható következményei.

Az új minőség megvalósítása

Hogyan lehet megvalósítani ezt az új minőséget? – vetődhet fel a kérdés. Mivel őseinknek, a minket körülvevő közösségeknek ezzel kapcsolatban nincsen tapasztalatuk, senki nem tudja, hogyan kellene cselekedni – Takáts szerint így ennek kialakításában teljesen magunkra vagyunk utalva. Ami azt is jelenti: szabadok vagyunk annak eldöntésében, hogy milyen új tudatosságot hozunk létre.

Magunknak kell törekednünk arra, hogy azokat a képességeket elsajátítsuk, kialakítsuk, melyek az előttünk tornyosuló problémák szabad és önálló megoldásához szükségesek, illetve ahhoz, hogy a felmerülő kérdésekre a választ legalább magunk és magunknak megadhassuk – állítja.

Ahhoz, hogy az emberek a szabadságot ténylegesen kialakítsák és megéljék, az ezzel járó felelősséggel és tudatossággal együtt, egy komoly belső fejlődésre, a tudatosság egy magasabb szintű létrejöttére van szükség – hívja fel a figyelmet az előadó. Ugyanis a szabadság és a tudati fejlődés együtt jár, a szabadság tudatosság nélkül csak szabadosság.

A szabad és tudatos cselekvéshez való eljutás alapvető feltételeiként a következőket jelöli meg:

- vágyaink uralása, hogy ne önző érdekeinket szolgáljuk, hanem más embereket, a közjót;

- félelmeink uralása, hogy a manipulációtól és a nem szabad cselekvéstől megóvjuk magunkat.

Mert „csak a vágyaitól és félelmeitől megszabadult ember képes a szabad cselekvésre”.

Takáts úgy véli: ma azoknak az erőknek, melyeket a hatalom és a pénz éltet, ez a két fő eszközük van e tudatossági folyamat akadályozására: a félelmekkel és vágyakkal történő manipulálás. Ezzel tudják az embert a szabadságától megfosztani és sakkban tartani – elég erre példának csak a szeptember 11-i eseményeket, a terrorfenyegetettséget vagy a sertésinfluenza-hisztériát említeni, vagy - hozzáteszem: a reklámokat.

E manipulatív erők hatásaként az ember nem képes önmagáról gondoskodni, és meghatározni, mi történjen vele és általa a világban. Nem képes tudatosan élni, és tettei következményeit figyelembe venni döntései során. Az embernek önmagában kellene eldöntenie, hogy mi a jó, és mi a rossz. A manipulatív erők azonban azt a látszatot keltik, hangsúlyozza Takáts, hogy leveszik vállunkról a tudatos gondolkodás terhét, és majd ők megteszik helyettünk, valamint megvédenek minden bajtól.

Mit tehetünk tehát?

Erős morális alapra van szükség – az előadó szerint elsősorban ennek kialakításán kell dolgoznunk. Ez az alapja a másik feltételnek, az egészséges önbizalomnak – csak e kettővel képes az ember szabadon dönteni az életéről. Akiből ezek hiányoznak: félelmei és vágyai alapján könnyen rossz döntéseket hozhat. Az önismereti munka segíti ezt a folyamatot.

Egy szellemi orientációra, helyes világlátásra is szükség van, hívja fel a figyelmet Takáts, melyet ki kell alakítaniuk az embereknek: ez ad egy útmutatást a világfolyamatokban, ez segít eligazodni bennük, és megtalálni, mi a célja és értelme az egésznek, és az út hová vezet. Segít meglátni korunkban világos feladatainkat, és követni azokat.

Alaposan végiggondolva mindezeket, az olvasó arra a következtetésre juthat: ma muszáj a szabadság kifejlesztésén dolgoznom magamban. Ebben azonban van egy nagy ellentmondás, mutat rá Takáts: kényszer a szabadság kifejlesztésére. Ez volna a szabadság?

Az előadó szerint az emberben él egy ősi dac, mely mai, modern korunkban egy általános reflex: szembeszegülni a kötelezővel. Él az emberben egy erős vágy: szeretne kilépni ebből a bonyolult világból, elfutni a komplikált fejlődési folyamat elől, és elfelejteni a kihívásokat: sokan a drog, alkohol, cigaretta világába, vagy a virtuális valóságba (televízió, internet) menekülnek. Ebben a világban nincsenek kihívások, senki nem vár senkitől semmit, ki lehet szállni, el lehet menekülni.

Negatív erők, melyeket a hatalom vagy a pénzszerzés vágya mozgat, leveszik a szabadság terhét az ember válláról (akár a tudomány, kultúra vagy az oktatás területén), illetve sok kiszállási lehetőséget kínálnak: a már említett drogok, alkohol, vagy a virtuális világ. Takáts szerint e sok eltérítő erő az embereket egyúttal azonban arra is ösztönzi, hogy „szilárd alapokon álló világlátás segítségével” alakítsa ki önálló nézőpontját - csak így tud a világ folyamataihoz kapcsolódni.

Ha az ember nem tud ezekhez a folyamatokhoz, sem saját magával kapcsolódni: nem tud részt venni e folyamatokban, és megbetegszik. Ugyanis amint nem tud kapcsolódni a világgal – mutat rá Takáts - egy apró elhangolódás kezdődik a világtól, és végül erős negatív hangulat alakul ki a világ eseményeivel kapcsolatban. Miután nem kap megnyugtató válaszokat, nem érti vagy nem is érdekli az egész, nem tud visszakapcsolódni, és nem tudja feldolgozni a problémát. Az erősödő diszharmónia depresszióhoz (Európában ma minden harmadik ember valamilyen depressziótól szenved), majd betegségekhez vezet.

Emberek tömegei ülnek elszigetelve a világ eseményeitől, a folyamatoktól elszakadva, mély depresszióban a televízió képernyője előtt, és nem értik a világot. Takáts állítja: ha az ember nem foglalkozik a világfejlődés kérdéseivel, soha nem lesz képes megtalálni a választ azokra a problémákra, amelyekkel nap, mint nap szembesül.

Azt mondja: az emberi egészség alapja az önálló kép a világról, saját világlátás egy olyan belső fejlődési út eredményeként, ami szabadon alakult ki bennünk. A világfolyamatokkal összekapcsolt út egyenlő az egészséggel való összekapcsolódás útjával. Azonban az egészség a belső fejlődési út egy mellékhatása, de nem célja: a belső fejlődési úton azzal a céllal kell elindulni, hogy több legyek, értelmes életet éljek, az igazság iránti szeretet és érdeklődés hajtson – az egészség ennek egy mellékterméke lesz.

Az előadáson elhangzottakat összegezve tehát elmondhatjuk, hogy „az ember ma szabadon dönt arról, hogy azt az intelligenciát, amit az elmúlt időkben használt és kifejlesztett, mire fordítja”, azaz kinek adja oda. Arra van szükség, hogy az emberek szabad akaratukból csatlakozzanak a világban zajló fejlődési folyamatokhoz, vegyenek részt a társadalmi és gazdasági élet alakításában – szabad, önálló cselekedetekkel, felelősségteljesen, tudatossá válva abban, hogy milyen jövő megvalósításán kell dolgoznunk – hogy egy boldogabb jövőt teremthessünk.

Felhasznált irodalom:

• Takáts Péter: Helyzetkép, emberkép, jövőkép. A XXI. század kihívásairól. Vezetői Kerekasztal bevezető előadása, 2011. március. (Internetről letölthető írott változat: http://menedzserkalauz.hu/wp-content/uploads/Takats-Peter-Felelossegunk-a-jovovel-kapcsolatban.pdf Megtekintés dátuma: 2012.04.10.)

• Wikipedia http://hu.wikipedia.org/wiki/Szabads%C3%A1g_%28filoz%C3%B3fia%29 (Megtekintés dátuma: 2012.04.02.)
  
  
• Pohl János: Az életút és törvényei. – jegyzet.
  
  
• Győrffy Gábor: Szociálisról és antiszociálisról. Az előadás elhangzott Szombathelyen, 2009 augusztusában. (Interneten: http://szabadgondolat.hu/2009/szeptember#6 Megtekintés dátuma: 2012. 04. 02.)
  
  
• Kép forrása: saját kép

Molnár Blanka

Társadalmi tanulmányok I.

SZTE-JGYPK