ÖSSZKÉP

Minek? Miért? Kiknek?

Az oktatás expanziója és a nagymértékű munkanélküliség miatt a fiatal generáció úgy érzi, képzettsége nem elegendő ahhoz, hogy stabil állás reményében kilépjen a munkaerőpiac világába. Másrészről viszont az inaktív korúak (nyugdíjasok) is nehezen gazdálkodnak havi „fizetésükből”, így – ha nem is olyan nagy számban – de ők is próbálnak aktív tagjai lenni a munkaerőpiacnak. Ezen tényekből kiindulva két fő kérdés fogalmazódott meg bennem. Ezek tudatában miért nézi le a társadalom többsége a felnőttképzést, miért tartják jelentéktelennek? Sőt, a fiatal generáció „büfészaknak” nevezi. Másrészről szemléletem szerint minden emberi létezés egyik alapfeltétele a munka, mely segíti az egyén személyiségének kiteljesedését, továbbá kereső állással megteremthetjük az életben maradáshoz szükséges feltételeket, például: lakhatás, étel, öltözködés stb. De mi a helyzet a hátrányos, illetve a halmozottan hátrányos helyzetű egyénekkel? Ők hogyan tudnak elhelyezkedni a munkaerőpiacon?

Első kérdésemre véleményem szerint nem létezik egységes válasz, hiszen minden ember másképp gondolkodik, más érték-és normarendszerrel rendelkezik, mást tart helyesnek, szükségesnek, hatékonynak a munkaerőpiaci viszonyokat tekintve. Ennek ellenére mégis sokan lenézik a felnőttképző intézeteket, sőt az egyetemeken folyamatban lévő andragógia (azaz felnőttoktatás) szak oktatását is. Ezért úgy érzem, fontos megvilágítanom a felnőttképzés hatékonyságát, hasznosságát, és a gazdaságban betöltött alapvető szerepét.

Tájékozottság vs. hozzá nem értés

A legújabb egyetemi felvételiket tekintve azt mondhatom, manapság igen nagy erőfeszítésbe kerül, hogy valaki felsőoktatási intézményen belül diplomát szerezhessen. A követelmények nehezítésével a diplomások számának csökkentése volt a cél, ez nyilvánvaló. Mégis kell, hogy az ember valamilyen végzettséggel rendelkezzen. Kell, hogy olyan végzettséggel rendelkezzen, melyet hasznosítani tud az álláskeresés és az állásinterjúk során. Nem csak a fiatalokról van szó, hanem az idősebb generációról is. Azokról, akiknek nem volt lehetőségük tanulni sem egyetemen, sem szakmai képzésen. Vagy esetleg azokról, akiknek ugyan volt lehetőségük, és éltek is vele, de mint azt a tapasztaltabbak már tudják: a mai viszonylatokat tekintve nem túl valószínű, hogy valaki egy szakmával a kezében biztos állást talál. Manapság sajnos azt kell mondanom, hogy szinte képtelenség egy állással talpon maradni. Több lábon kell állni, már csak azért is, mert a munkavállalók munkaideje is bizonytalan. Leépítések tömkelege zajlik jelenleg is a cégeknél, vagyis legtöbbször nincs más választás: többfajta szakmával vagy ismerettel, munkatapasztalattal kell rendelkezni ahhoz, hogy megélhetésünket egy időre biztosítani tudjuk. S vajon mely intézmények tudják biztosítani a felnőttek precíz átképzését? Ez az egyik fő szempont, amiért igenis szükségesnek, sőt elengedhetetlennek tartom a felnőttképző intézetek működtetését. Tapasztalataim szerint a fiatal generáció is hasznosnak tartja a sokrétű OKJ képzéseket, melyeket szintén a felnőttképző intézeteknek köszönhetjük. Egyre több fiatal ismerősömnél tapasztalom, hogy diploma mellé elvégez egy vagy két szakmát is, mert csak így érzi biztosnak elhelyezkedését. Ennek ellenére mégis olvasom a közönséges, hozzá nem értő és negatív kommenteket a felnőttképzéssel kapcsolatban. A leggyakoribb, amikor direkt eltántorítják a nem megfelelően tájékoztatott, pályaválasztás előtt álló fiatalt erről a szakról, hivatásról. Íme, néhány ezek közül1:

„Gyakorlatilag teljesen feleslegesen létező szak. Szinte semmi esély, hogy munkát találj vele, se itthon, se külföldön.”

„A McDonald's-ban lehet vele elhelyezkedni, krumplisütőként, de ha szorgos vagy, akkor akár még pénztáros is lehetsz.”

„Ezzel a diplomával szinte nem lehet ma Magyarországon elhelyezkedni, a munkáltatók szemberöhögnek egy főiskolás művelődésszervező diplomával. Arra jó, hogy elmondhasd magadról: diplomás vagy, másra nem.”

Természetesen a konszolidáltabb verziókat emeltem ki. Viszont az utóbbi időben úgy tűnik, mutatkozik némi változás az andragógiával kapcsolatban kialakult negatív attitűdökben:

„Szerintem soha nem volt még ilyen aktuális, hogy andragógusokat képezzenek, a mai társadalmi munkaerőpiaci viszonyokat figyelembe véve. Elismerem, hogy jelenleg nem eztűnik a legpiacképesebb szaknak, deszerintem van benne lehetőség, és ha valaki tényleg ezzel akar foglalkozni, és agilis, az el tud vele helyezkedni"2

„Én is andragógiát tanulok, a szak nagyon szerethető, sokrétű, komplex képességeket, tananyagot sajátíthatsz el”3

„…nagyon sok a buta, hozzá nem értő ember, aki azt hiszi, hogy tudja, hogy mi az az andragógia. Másod éves andragógia szakos hallgató vagyok, és nekem is ugyan úgy vért kell izzadnom egy-egy hármasért. De ha már ennyire jártasak itt egyesek az andragógiában, akkor annak is utána nézhetnének, hogy egyre nagyobb a kereslet az andragógia szakon végzettekre.”4

Továbbá nem csak a fiatal generációnak jelenthetnek biztos állást az átképzések, illetve OKJ képzések, de egyre szükségszerűbbé válik a felnőttek csoportjában is. Gyakran a munkaadó igényli munkavállalóinak átképzését, mert a megnövekedett információáramlás, és a tudásalapú társadalom ezt várja el a munkaerőpiacon aktívan tevékenykedőktől. Tehát a fiatalok felnőttek segítése mellett a felnőttképzés az idősebb korosztálynak is lehetőséget nyújt arra, hogy több lábon állva legyen képes helytállni a munka világában. Vagyis a felnőttképzésnek nem csak használható tudást nyújtó funkciója van, hanem integráló képességgel is rendelkezik. Visszaintegrálja a reményvesztett munkanélküli egyéneket a munkaerőpiacra, hasznosítható tudást és tanácsadást biztosít az ott tanuló felnőtteknek. Így az is elmondható – mivel ilyen széles bázist érint a felnőtt oktatás - hogy esélyegyenlőségi funkciót is képes betölteni. Erre is szeretnék kitérni, pontosabban a halmozottan hátrányos helyzetűek felnőttoktatására.

És a hátrányos helyzetűek?

Jogosan tehetnénk fel a kérdést, hogy minek pénzt és energiát ráfordítani alacsony végzettségű egyének képzésére? Sokan igen sztereotip módon gondolkodnak erről a témáról, mondván: „Felesleges őket oktatni, a pénzt rájuk fordítani, hiszen úgysem lesznek képesek megállni a helyüket!”. Szemléletem szerint ilyen negatívan és előítéletesen nem lehet hozzáállni az emberekhez, a humán tőkéhez, hiszen az emberi erőforrásnak még ma is meg van az értéke, amelyet véleményem szerint gépekkel nem lehet helyettesíteni.

 Több szempontból is fontosnak tartom a hátrányos, és halmozottan hátrányos egyének visszaintegrálását a munkaerőpiacra. Véleményem szerint minden embert megillet az egyenlőség, az esélyegyenlőség, az egyenlő lehetőségek biztosítása. Úgy gondolom, meg kell adni a lehetőséget a társadalom alacsonyan becsült és kitaszított tagjainak ahhoz, hogy be tudják bizonyítani, hogy képesek a gazdasági rendszer, és ezen belül is a munka világának értékes, és értéktermelő munkavállalói lenni. Továbbá érdemes lenne elgondolkodni azon is, hogy hosszabb távon jobban megérné befektetni a felnőttképzésbe, mint a segélyek szétosztásába. Nem akarok szélsőséges gondolatokkal élni, ezzel nem azt szeretném hangsúlyozni, hogy konkrétan szüntessék meg a segélyezési rendszert. Csupán hosszabb távon jobban megtérülne, ha valamennyivel több anyagi forrást fektetnénk bele az oktatási intézményekbe, köztük a felnőttképző intézetekbe, mert így gyakorlatilag kész munkaerőket kapunk a befektetett anyagi forrásokért cserébe. S ha ezen képzésbe bevonnánk a hátrányos helyzetű egyéneket is, akkor a munkanélküliség a minimálisra csökkenhetne a felnőttképzés segítségével.

Kis szemléletváltás

Nagyon hosszan és tartalmasan lehetne még fejtegetni a felnőttképzés hatásait a gazdasági rendszerre és a társadalomra nézve. Én ebben az írásban csupán azt szerettem volna hangsúlyozni, hogy a felnőttoktatás korántsem olyan elhanyagolható és jelentéktelen, ahogy azt a hozzá nem értők többsége alaptalanul megítéli. Célom az, hogy az emberek többsége ne úgy tekintsen a felnőttképzésre, mint felesleges pénznyelő intézetek halmazára, hanem mások véleménye helyett próbáljon tájékozódni, és a saját véleményére alapozva formálja gondolatait.

 Ravasz Enikő

SZTE-JGYPK

Társadalmi tanulmányok III. évfolyam

Forrásjegyzék:

1. Gyakori kérdések gyűjtőoldala:

http://www.gyakorikerdesek.hu/kozoktatas-tanfolyamok__magyar-iskolak__147507-mirol-szol-az-andragogia-maga-az-andragogia-nehez-az-elte-nehez-iskola-az-elt

http://www.gyakorikerdesek.hu/kozoktatas-tanfolyamok__magyar-iskolak__147507-mirol-szol-az-andragogia-maga-az-andragogia-nehez-az-elte-nehez-iskola-az-elt

2. Andragógia – szakmák testközelből: http://tovabbtanulok.blog.hu/2011/02/09/andragogia_szakmak_testkozelbol

1[1] Gyakori kérdések gyűjtőoldala: http://www.gyakorikerdesek.hu/kozoktatas-tanfolyamok__magyar-iskolak__147507-mirol-szol-az-andragogia-maga-az-andragogia-nehez-az-elte-nehez-iskola-az-elt Megtekintés időpontja: 2014. 06. 04

2[1] Andragógia – szakmák testközelből: http://tovabbtanulok.blog.hu/2011/02/09/andragogia_szakmak_testkozelbol Megtekintés időpontja: 2014. 06. 04.

3[1] Andragógia – szakmák testközelből: http://tovabbtanulok.blog.hu/2011/02/09/andragogia_szakmak_testkozelbol Megtekintés időpontja: 2014. 06. 04.

4[1] Gyakori kérdések gyűjtőoldala: http://www.gyakorikerdesek.hu/kozoktatas-tanfolyamok__magyar-iskolak__147507-mirol-szol-az-andragogia-maga-az-andragogia-nehez-az-elte-nehez-iskola-az-elt Megtekintés időpontja: 2014. 06. 04.