Az alábbiakban, a politikai életben használatos eszközökről, a politikai élethez tartozó hibák, hiányosságokról, lesz szó. Témámat igyekszem megfelelő módon kicsomagolni, majd a teljesség igénye nélkül úgy előadni, hogy a lehető legközérthetőbb legyen. A címemben szereplő egy-egy tételről is értekezéseket, könyveket lehetne írni, ám idő és kapacitás hiányában kénytelen vagyok minél jobban lesarkítani, leegyszerűsíteni a megemlített fogalmakat, témákat. Cikkemben mégis végig arra törekszem, hogy egy teljes képet fessek, ami a témámat illeti.

I.  A strukturált hiányosság

Először a strukturált hiányosság problémakörét fejtem ki. Három esetet, hibalehetőséget vizsgáltam meg: ha a politikus és a nép között nincs kiépített kommunikációs híd, ha a politikus és a nép elképzései, céljai nem harmonizálnak, illetve azt a nehézséget, amikor a jelölt személyisége által a választók irányába közvetített információ, értékek valamilyen akadályba ütköznek.

Abban az esetben, amikor a politikus és a nép között nincs kiépített kommunikációs híd, az azt jelenti, hogy nincsenek fórumai a nyilvánosságnak és társadalmi kommunikációnak, az információáramlás kizárólag egyoldalú, ekkor azonban a kommunikáció fogalmának meghiúsulása miatt, a vezető sem kap visszajelzést, információhiány lép fel. Emellett megfelelő információáramlás hiányában a lakosság nincs tisztában a helyi vezetés tevékenységével, és a vezetés sem ismeri a lakosság gondolkodását, hiedelmeit, ambícióit, s így meggyőzésükre nem tud hatékony stratégiát kialakítani. Éppen ezért kiemelendő egy fórum biztosításának fontossága, ahol az emberek meggondolhatják, értelmezhetik maguk számára az információkat, mintegy ’visszaböfögik’ a kapott tájékoztatást, majd alapos ’rágás’ után megemészthetik. Kommunikációs híd lehet még, amikor a vezető találkozik a nép emberével, szimbolikusan kikéri a véleményét, törődik vele. Ezért szoktak a politikusok egyszerű embereket is felkeresni, hiszen ezzel szemléltetik, hogy a vezetők és a nép között létezik, és akadály nélkül használható a kommunikációs híd.

A második gát, ha a politikus és a nép elképzései, céljai nem harmonizálnak, ha a helyi lakosság alulról jövő elképzeléseit nem tudja formális módon érvényesíteni. Ahhoz, hogy a polgár a politikus programját, terveit önmagára nézve is előnyösnek találja, a céloknak legalább egy ponton találkozniuk, hasonulniuk kell, ennek hiányában a nemzet érdekét veszíti a vezető programját, célját illetően. Megoldásként szolgálhat egy szelep, egyfajta kompromisszum formájában: a sokaság elképzeléseit, akaratát némely esetben, amely a vezető érdekeivel nem ütközik, irányítottan, de hagyni kell érvényre jutni. Egy másik mód lehet a már korábban említett szintén szelepként szolgálható szervezett civil társadalom, a helyi vezetéstől független érdekérvényesítési lehetőségek. Ennek hiányában az eredmény elégedetlenség, a politikai vezető irányába történő negatív magatartás, kialakul egy ellenérzés, rosszabb esetben ezek akár radikális mértékig történő fokozása is előfordulhat. A vezérnek tehát valamilyen eszközzel értésére kell adnia: amit akar, az a nép jólétét szolgálja, akaratával összhangban van.

Harmadszor, a jelölt személyisége által közvetített információ, értékek problémáit említeném. Ez a nehézség akkor lép fel, ha a jelölt által sugárzott üzenet nem világos, pozitív, optimista és egyszerű. Zavart kelthet, ha a jelölt által vázolt tervek nincsenek összhangban az egyéniségével, viselkedésével. Az ideális, már-már utópisztikus helyzet az, ha megjelenésével, személyiségével, egész lényével egységes lenne, különben hitelét veszítené. Ezt ahhoz lehetne hasonlítani, úgy lehetne szemléltetni, hogy ha a római pápa azt hirdetné a híveknek, hogy szeressék egymást, békére törekedjenek, ne legyenek erőszakosak, ne gyilkolják egymást, ám ezzel szemben támogatná a fegyvergyártást, illetve felszentelné a katonákat, és háborúba küldené őket. Ha így lenne, szavai, ezáltal ő maga sem lenne hiteles. Ehhez hasonlóan a politikusnak is vigyáznia kell, hogy egész életével azt közvetítse, támassza alá, amiről beszédeket tart, ami mellett szavaival kiáll. Az empátia a politikus és a polgár között csak akkor alakul ki, ha a politikus lénye, értékei azonosulnak a szavazókéival.

II. Az ellenségkép szerepe

A politikában az ellenségkép megalkotása kiemelt szerepet kap. A szemben álló felek akkor tudják meggyőzni a választókat, ha elhitetik ellenfelükről, hogy veszélyt jelent az országra. Ez a taktika mindig is egy eszköz volt a másik fél meggyengítésében, egyben a tömegek manipulálásában is. A szemben álló felek egymás cselekedeteit, választott eszközeit, stílusát támadják, vagy a másik legbelsőbb természetét. Rágalmazzák a másikat, hiányosságaikat felnagyítják, majd a sajtó elé vetik, hogy lehessen min csámcsogni, ezáltal is elterelik a figyelmet. A (kreált) ellenség státusza politikai helyzettől függően változhat. 

Az ellenségképet egy másik módon is fel lehet használni: amikor a népet akarjuk összekovácsolni valamilyen érdekből. Egyik példaként említeném az USA és Irak között fennálló helyzetet a 2001. szeptember 11.-i terrortámadást követően. Bush, az Amerikai Egyesült Államok elnöke a terrortámadás után röviddel, pár napon belül tartott egy beszédet, melyből kiemelnék egy részletet:

„Az előre kitervelt gyilkos támadás, amelyet tegnap követtek el országunk ellen, több volt, mint terrorista akció. Ez háborús cselekedet, amely azt követeli országunktól, hogy legyünk egységesek az események megítélésében és a válaszlépésekben. A szabadságot és a demokráciát érte támadás. Az amerikai népnek tudnia kell, hogy másféle ellenséggel (different enemy) állunk szemben, mint amilyennel eddig valaha is szemben álltunk. Ez az ellenség a sötétben bujkál, és nem tiszteli az emberi életet. Ez olyan ellenség, amely ártatlan és gyanútlan embereket pusztít el, azután eltűnik valahová, de nem lesz képes mindig eltűnni. Ez olyan ellenség, amely megpróbál elrejtőzni, de nem lesz képes mindig elrejtőzni. […] Amerika egységes. A világ szabadságszerető nemzetei a mi oldalunkon állnak. Ez a küzdelem a jó és a gonosz közötti világméretű harc, amelyben a jó fog győzedelmeskedni.”[i]

Az ezután lezajló eseményeket ismerjük, pár napon belül ez az ellenség nevet kapott egy szervezet, az Al-Kaida, és egy vezér, Osama Bin Laden személyében. Megvolt a közös ellenség, aki ellen az amerikai népnek össze kellett fognia, mely háborúba, értelmetlen és évekig tartó gyilkolásba torkolt, és ezrek halálába került.

Másik negatív példa, a valaha élt legnagyobb manipulátor, Adolf Hitler, aki kiválasztotta a germán fajt, mint egyedüli árja-fajt, amely az összes többi felett áll, és uralkodni termett felettük. A német népet egy ellenség közös gyűlölete által egyesítette: a zsidók, vagy bármely más népcsoport, amely elméletét igazolja. Ő abban hitt, hogy az ellenség a gyenge, a túlélését ügyeskedéssel, furfanggal biztosító embertípus, és ehhez a zsidó, mint olyan, kiváló megjelenítési lehetőséget, mintegy öntőformát kínál.

I. rész vége

Serföző Anna Éva

SZTE-JGYPK

Társadalmi tanulmányok BA II. félév

Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyezned kell a JavaScript használatát.