II.1. Az esztétikai játékelméletek
C. Götze szerint a játék, hasonlóan a művészi tevékenységekhez, a spontán önkifejezés lehetőségét biztosítja a gyermekek számára.
K. Lange (1885-1921) a játék társadalmi szerepét emeli ki. A játék és művészetek kapcsolatban vannak egymással, közös jellemzőjük a célnélküliség.
R. Steiner (1861-1925), a Waldorf pedagógia megalapozója azt vallja, hogy ingergazdag környezetet kell a gyermek számára biztosítani, ahol a játéknak és művészetnek egyaránt helye van. Sajátos művészi tevékenységi formája az euritmia, a sajátos táncos mozdulatművészet, egyfajta önkifejezési forma.
Figyelemre méltó Szemere Samu megállapítása, mert a játékban is domináns elemnek tekintette a képzeletet és az aktív cselekvést.

Igaz Hamis