Usinszkij (1824-1870) vallja, hogy a játék a valóság tükrözése,. A valóságban szerzett tapasztalatok befolyásolják a gyermek játékát, melyeket a fantáziája segítségével elevenít fel, egészít ki.

Sz. L. Rubinstein (1889-1960), vizsgálja az összefüggést a játék és munka között. A munka gyermekének tartja a játékot, és kiemeli a személyiségfejlődésére gyakorolt hatását.

A. N. Leontyev (1903-1979) felfigyelt a játék több sajátosságára, kiemeli a játéknak három lényeges vonását:

J. Piaget (1896-1980), svájci pszichológus játékelméletét a Szimbólumképzés a gyermekkorban című művében olvashatjuk legrészletesebben. Tanításának egyik alaptétele szerint a fejlődés a reflextől egyenes vonalban, ugrások nélkül tart a logikai műveletekig. A kisgyermek magatartásában két formát állapít meg: az akkomodációt és az asszimilációt. A játékban akkor beszélünk akkomodációról, amikor a gyermek alkalmazkodik a tárgyakhoz. Asszimiláció esetén a gyermek bevonja a tárgyat saját játékába. Piaget szerint ott kezdődik a játék, ahol az asszimiláció az akkomodáció fölé kerekedik.

Az asszimilációnak két típusát különbözteti meg:

• Funkcionális asszimiláció
• Szellemi asszimiláció

Funkcionális asszimilációnak az érzékszervi mozgásos értelem szintjén álló gyakorlójáték felel meg, amiben valamilyen gesztus, mozdulat, érzékszervi mozgásos egység ismétlődik. A funkció öröme teszi a tevékenységet játékká, és nem a tárgya. Szellemi asszimiláció jellemzője, hogy fontos szerepet kap benne a képzelet. Az érzékszervi mozgásos értelem helyett a játék belső szemléleti képe, képzeletbeli kimunkálása folyik. A „mintha helyzet" a szimbolikus asszociációval jellemezhető. Piaget nagy érdeme, hogy rámutat a játék szerepére a pszichikum, s ezen belül a gondolkodás fejlődésében. Elméletének logikája szerint, a gyakorló játék mentes mind a gondolkodás, mind a szociabilitás fejlődésétől. A gondolkodás fejlődésében a szimbolikus játék játssza a szerepet.

http://mlmhogyan.com