III.2. Második gyermekkor:

Meinel (1977) azt írja, hogy a teljesítményre való törekvés kevésbé jellemző. A kezdeti utánzásos tanulást felváltja az önálló, majd kreatív tanulás. Ebben a korban még nem alkalmazunk erőfejlesztést, előtérben a mozgásgyorsaság és az állóképesség fejlesztés áll. A mozgásfejlődésre, mozgástanulásra, mozgástanításra kell fektetni a hangsúlyt, ez a legkedvezőbb időszak.

7-10 éves kor között a mozgástanulási képesség gyors fejlődésének szakasza. Az időszak alatt számtalan új mozgás elsajátítása valósul meg. Közöttük több sportág alapmozgásai találhatók. Kevésbé jellemző a teljesítményre való törekvés. a mozgásgyorsaság és az állóképesség jelentékenyen fejlődik, az ízületi mozgékonyság pedig nagy egyéni eltéréseket mutat.

Lányoknál 9/10-11/12 éves korokban, fiúknál 9/10-12/13 korokban a mozgástanulás legintenzívebb szakasza a gyermekkorban. Folytatódik a mozgásrepertoár bővülése. Felerősödnek az egyéni mozgástulajdonságok, és a nemekre jellemző különbségek. A mozgásfejlődés első csúcsidőszaka, a mozgástanulásra, mozgástanításra egyik legkedvezőbb periódus a gyermekkorban. Megindul a motórium strukturálódása.

Összefoglalva a korosztály jellemzőit:

  • nagy mozgásigény;
  • játékos körülmények között fejlődés indul meg a motoros képességek terén;
  • gyorsan fejlődik a mozgásuk, mozgástanulási képességük könnyen fejleszthető;
  • javul mozgásuk pontossága, ritmusa;
  • a futás - ugrás - dobás végrehajtása közben differenciálódnak a jellemző sportági technikák;
  • új mozgásformák végrehajtása azonban még bizonytalan, a mérhető eredmények változóak.
  • mozgásgyorsaságuk, állóképességük kiemelkedően fejlődik;
  • az erőfejlesztés helyett erőfejlődésről kell beszélni;
  • kifejezettebbé válik a nemek közötti teljesítmény különbség, a lányok állóképessége elmarad a fiúkétól;
  • a mozgásfejlődés legalkalmasabb életkori szakasza, biztosítsuk a gyermekek számára a mozgástanulás és mozgástanítás lehetőségét;
  • legkedveltebb mozgásforma a futás, amelyet közepes sebességgel lazán, harmonikusan végez. A futás mellett a dobást és az ugrást említhetjük jellemző tevékenységként;
  • később már a szubmaximális sebességnél is jól koordinált a mozgásuk, koordinációs képességek elmulasztása pótolhatatlan;
  • az életkor korai szakaszában még nem hangsúlyos a mozgásszerkezeti tényezők állandósága, de később elegendő gyakorlással jól fejleszthető, az két nem között nincs nagy eltérés;
  • a kisiskolásoknál nagy a gyerekek mozgásigénye, amely magatartásbeli problémákat okozhatnak. Igyekezni kell észrevenni és megfelelően kezelni, a mozgásigényeket széleskörűen kielégíteni;
  • lehetséges már a sportági technikák elsajátítása, sokoldalú felkészülést biztosítva kerülni kell az egyoldalúságot.

Az életkori szakaszra jellemző alapgyakorlatok

  • főleg játékos feladatok keretében kerüljön sor a mozgásformák elsajátítására, fejlődésére;
  • futások, ugrások, dobások, elkapások, rúgások, stb.
  • fogó játékok, kidobós játékok, ugróiskola, sor és váltóversenyek, vetélkedők, stb.