I.4. A táplálkozás és a sportaktivitás viszonya

A rendszeres mozgás - a kultúra részeként értékelhető. Eredménye a testalkat esztétikus megjelenésén túl, a szervezet kiegyensúlyozott működésében érvényesül. Legfőbb eredménye a cselekvőképesség magas szintje a hétköznapokban vagy akár a sportteljesítmény kiváló szintje. Jól érzékelhetően a munka, művészeti teljesítmény, sport, egészség - betegség, megjelenési viszonylatai is ezt igazolják.

A kultúra részeként, a kultúráltság fokmérőjeként vizsgálhatjuk a táplálkozást is, annak összhangját a mozgás mennyiségi mutatóival. A fejlett világ táplálékforrásokat biztosító biztonsága, és az öröklött raktározási kényszer az emberi szervezetben, ma nincs összhangban. Ennek eredményeként súlyos obesitas (Wikipédia) problémát jelent a népesség növekvő arányában. Különösen nagy gondot jelent az egyre fiatalabb korosztály érintettsége. A pécsi iskolások körében végzett reprezentatív felmérés szerint 1983-84-ben a kövérség előfordulási gyakorisága 12% volt, 1993-94-ben pedig már 16%-ra emelkedett.  ( Molnár, 1999) Az Egyesült Királyságban 1996-ban a 6 éves korosztály 22%-át találták túlsúlyosnak  (> 85% a testtömeg index, azaz BMI: testsúly/testmagasság a négyzeten = kg/m˛) és 10%-át (>95% a BMI) kövérnek, a 15 éves korosztályban ezek a számok 31%-ra, illetve 17%-ra emelkedtek. ( Sokol RJ, 2000)

A hazai mutatók még elkeserítőbbek, a mozgáshiányos életmódhoz kapcsoló betegségi és halálozási mutatóink tekintetében vezető szereppel bírunk az EU felmérései alapján.