A sísport befogadó területeinek idegenforgalmi szezonidőszakát befolyásolják az éghajlati adottságok (Kollarik 1991). A hegyvidéken a magassággal csökken a hőmérséklet, a légnyomás értéke, valamint a levegő oxigéntartalma, ugyanakkor nő a besugárzás, a napi hőingás, valamint a csapadékmennyiség. Témánk szempontjából a léghőmérsékletnek, a hónak mint csapadéknak, és a szélviszonyoknak van kitüntetett szerepe.

Ahol csak rövid ideig tart ki a téli hótakaró, ott a sísport és az ezen alapuló idegenforgalom nem fejlődhet kellő mértékben. A hótakaró kialakulása és a tengerszint feletti magasság között szoros kapcsolat mutatkozik. Annak tartóssága viszont olyan egyéb tényezőkön is múlik, mint a lejtők tájolása is függ (az északi félgömbön az olvadás a déli lejtőkön hamarabb indul meg), vagy a főnszél hatása (bukószél, hófaló szél). A hótakaró felépülésével és megszűnésével kapcsolatos információkat turisztikai szempontból értékelve kijelenthetjük, hogy a téli síszezon kezdete viszonylag jól pontosítható a tengerszint feletti magasság függvényében, de megszűnése már kevésbé (Herlicska 2000). A műhó - melyet hóhiány esetén alkalmaznak - számos környezeti kockázatot rejt (Rixen et. al. 2003). http://www.slf.ch/info/mitarbeitende/rixen/download/Rixen_etal_03.pdf

A hegységekben a tengerszint feletti magasság növekedésével (100 m-enként 0,5 ^oC-kal) csökken az évi középhőmérséklet. A hőmérsékleti viszonyok vonatkozásában viszont néhány kedvezőtlen jelenséget kell kiemelnünk. Az egyik ilyen a fagypont körüli hőingadozása, a fagyváltozékonyság, mely nagyban rontja a hó minőségét.  A másik az inverziós légállapot, amikor a levegő hőmérséklete a magassággal nem csökken, hanem emelkedik. Gyakori eset, hogy télen a medencéket napokig tartó köd üli meg, a környező hegycsúcsok pedig napsütést élveznek (Futó 1988). A fordított vertikális hőmérsékleti rétegződés akár olvadást is eredményezhet a magasabb régiókban, megzavarva ezzel a síelés ideális feltételeit.

A hó a légköri hőmérsékletcsökkenés következtében szilárd állapotban hulló csapadék. Kialakulásához a magasban már fagypont alatti a hőmérséklet, a talaj közelében pedig szintén 0 ^oC körüli hőmérséklet kell. A felszíni hóállapot technikai és erőnléti szempontból is jelentősen befolyásolja a síelést. Az „új hó" még laza szerkezetű, a régi hó filcesedett az egymás melletti szemcsék kölcsönhatásba léptek (felépülő átalakulás). A régi hó eljegesedése során alakul ki a firn (jeges hó, oromhó). Az igen alacsony hőmérsékleten kialakuló porhó a mélyhavas sízés legélvezetesebb közege (Bánhidi 2011).

A szél sebességét, irányát, illetve mikroregionális eloszlását kizárólag a domborzat determinálja. Az Alpokban például 1400-1500 m tengerszint feletti magasságon túl ugrásszerűen növekszik a szélsebesség, ez alatt ugyanis a hegységi domborzat mérséklő hatást fejt ki (Herlicska 2000). Leggyakoribb légáramlat a főn és a hegy-völgyi szél.