Az alacsony hőmérsékletnek, az erős napfénynek, valamint a magaslatnak számos kedvező élettani hatása van a sportolókra, kikapcsolódni vágyókra, mindamellett már maga a síelés természeti környezete is felüdülést, rekreációs élményt nyújt számukra. Ugyanakkor számolnunk kell a síturizmus környezeti kockázataival is.

A síközpontok, téli üdülőhelyek kiépítése a természeti környezet kétségtelenül nagy terhelésével jár, ami a síelők növekvő száma miatt egyre csak fokozódik. A természetes növény- és állatvilág finom egyensúlya a sídesztinációkban könnyen megbomlik (Wipf et.al 2005). Ezzel kapcsolatban környezetvédelmi szempontból alapvetően két neuralgikus pont létezik: a hóágyúzás és a sípályaépítés (Herlicska 2000). Az új sípályák egyre magasabbra kúsznak, kialakításukhoz - az alacsonyabb régiókban - erdőket vágnak ki, új lifteket, szállodákat, kiszolgáló épületeket emelnek, átalakítják a felszínt (pl. pályák felszínének legyalulása, rámpák, félcsövek építése, tájképi károkozás).

Bővebben. http://old.foldrajz.ttk.pte.hu/tgt/web_kozlemenyek/kozl14/pte_termeszetfoldrajzi_kozlemenyek14.pdf

A hó pótlására fel szerelt hóágyúrendszerek hatalmas energia- és vízigénye van. Az olvadáskor lefolyó nagy mennyiségű többletvíz talajeróziót okoz, a műhó készítéséhez használt idegen ásványi anyagok, a gépekből pedig olaj és egyéb szennyezőanyagok kerülnek a talajba. A szennyeződések onnan a talajvízbázisba jutnak, mely sok helyütt az egyetlen lehetséges vízkivételi lehetőség.

Dosek (2007, p. 74) szerint a sípálya üzemeltetők számára az alábbi környezeti irányelveket és szabályokat kell betartani:

1. Az ökológiai alaptényezők védelme
2. A sokoldalú állat- és növényvilág megőrzése
3. A tájkép megtartása
4. A környezettel összeegyeztethető technikai fejlesztések
5. Tudományos kutatások támogatása
6. Tájékoztatás fejlesztése
7. Együttműködések fejlesztése a különböző területek szakemberei között a fenntartható fejlődés érdekében.

Bővebben. http://phd.semmelweis.hu/mwp/phd_live/vedes/export/dosekagoston.d.pdf

Mindemellett a síelő szabadidősportolók fogyasztási szokásai is fokozott környezetterhelést jelentenek, csakúgy, mint a szórakoztatóipar részévé vált nagy síversenyekhez kapcsolódó szurkolói turizmus, mely nézők ezreit vonzza a versenyhelyszínekre (pl. fűtőberendezések és a közlekedés fokozott szennyezőanyag-kibocsátása, kommunális szennyvíz és hulladék, zajterhelés növekedése).

Bővebben. http://www.skiculture.hu/system/files/doc/10880/kornyezetvedelm.pdf

A huszadik század utolsó két évtizedétől vált már-már ipari méretűvé a sí-üzletágban sajnos már sokszor nem is a síelés a fő attrakció, hanem a köré szervezett szolgáltatások széles köre. „Ez megélhetést és elfoglaltságot jelent a vidék lakóinak, semmi máshoz nem fogható felüdülést nyújt a résztvevőknek, de a heti periódusokban el- és odautazó tömegek kiszolgálása komoly terhet ró a környezetre (Dosek 2007., p. 72)". A sportolók, síturisták magatartása tehát nagyban befolyásolhatja a környezeti terhelés mértékét, ennél fogva a környezettudatos magatartás kialakítása körükben elengedhetetlenül fontos teendő a jövő érdekében.