VI.2.2. Tájékozódás a terepen

A terepen, környezetben lévő személyeket a térképen beazonosítható növényekhez, mesterségesen épített tárgyakhoz, domborzati viszonyokhoz, stb. egymáshoz viszonyított térbeli megfigyelése, észlelése. A tájékozódásban saját helyünket, a környezetben történő elhelyezkedésünket szeretnénk megtudni. Ezután a következő célig, célokig tervezhetjük meg a tovahaladásunkat optimális haladási irány kiválasztásával.

Ha ismert területen, régióban helyezkedünk el, akkor egy térkép segítségével egyszerűen tudunk tájékozódni. Összevetve a térkép ismert pontjait, jelzéseit a valóságban fellelhető tárgyakkal, pontokkal így a térképet a megfelelő beállítással kezelhetjük és ellenőrizhetjük a haladási utunk irányát.

Iránytű, laptájoló

Tájékozódásunkat iránytű és laptájoló segítségével végezzük el az ismeretlen terepen, régióban! A mágneses mutató (tű) egy folyadékban helyezkedik el a kilengések elkerülése érdekében. A tű piros oldala vagy jelzett oldala az északi irányt mutatja. A forgatható szelence (karima) szélén látható a négy fő égtáj a fokokkal.

Mikor ne használjuk az iránytűt, laptájolót?

  1. amikor a szelencében nincs folyadék, mert így nem lesz pontos a jelzett információ,
  2. amikor légbuborékos a szelence, szintén a pontatlanság miatt,
  3. ha nem átlátszó lappal készítették a laptájolót;
  4. célszerű olyan laptájolót, iránytűt beszerelni és használni, amelynek a jelzései gravírozottak, mert nem kopnak el olyan gyorsan, szemben a matricázott, festett, nyomott jelzésekkel.

Az alábbi kép prezentálja a laptájoló részeit.

3. ábra tájékozódás laptájolóval (saját forrás)

A térkép

A térkép „a Földön, más égitesten vagy a világűrben található jelenségek és tényállások méretarány szerinti kicsinyített, generalizált és magyarázó, alaprajzszerű ábrázolása egy síkban" (Dosek, 1997. 159. o.).

 

4. ábra, térképolvasás (saját forrás)

Generalizálás a térképen azt jelenti, hogy a valóságban látott, érzékelt tárgyakat, növényeket, házakat, magasfeszültségeket, stb. a térképen a kicsinyítés miatt egyszerűsítik, hiszen egyes elemek már ábrázolhatatlanná válnak a térképen. Ezért a térképek készítésénél a méretarány függvényében a tájolás, tájékozódás segítésére egyes elemeket nem ábrázolnak és vannak olyanok, amelyeket akár nagyított formában ábrázolnak (Dosek, 1997).

A túrázó számára nagyon fontos információval bírnak az alábbi generalizálási fajták (Dosek, 1997):

  • egyszerűsítés: az elemek, tárgyak formájának csak jellegzetessége marad az ábrázolásban,
  • felnagyítás: amikor a tereptárgynak nagy jelentősége van a térképhasználó számára, de a méretarány miatt nagyon lekicsinyített, akkor a tereptárgy alaprajzát aránytalanul felnagyítják a többi ábrához képest,
  • eltolás: a felnagyítás következménye. Például egy felnagyított út mellett az épület, templom eltolva jelenik meg,
  • összevonás, összegzés: a méretarány miatt az ábrázolás lehetetlen, de fontos információt közöl. Például szőlő ültetvény, erdők,
  • kategorizálás: jellegükben, funkciójukban, működésükben azonos tulajdonságokkal rendelkeznek, de méretük, kinézetük, stb. különbözőek. Például a templomokat, kilátókat, barlangokat egy azonos jellel ábrázolják,
  • kiválasztás: a jellegzetes és fontos információt közlő tárgyat ábrázolják, ha adott helyen több is található. Például földutak esetén, kisebb nyaralók esetén, stb.,
  • hangsúlyozás: a hasonló méretű tárgyak közül a fontosabb kiemelése vastagítással, eltérő színezéssel, például a főutak.

5. ábra, tájékozódás (saját forrás)

Domborzat

A domborzati viszonyok ábrázolását a szintvonalak leképezésével oldották meg, ezzel segítve a mérések pontosságát. A szintvonalak a terepfelszínnek és a helyi vízszintessel párhuzamos, egymástól azonos távolságra lévő szintfelületeknek a metszésvonalai (Dosek, 1997). A szintvonalak egymást nem keresztezik, minél sűrűbben ábrázolják a térképen annál meredekebb a terep, és minél messzebb található egymástól annál lankásabb a terep.

6. ábra, szintvonalak 1. (saját forrás)

A domborzat színében is mutatja magasságát és egyben nehézségét is (narancssárgától a barnáig).

Az alábbi diában láthatóak a további szintvonalak elnevezése és egyéb tudnivalók a domborzati ábrázolásról.

7. ábra, szintvonalak 2. (saját forrás)

8. ábra, eséstüske, esésvonal (saját forrás)

Térkép tájolása laptájolóval

A laptájolóval történő térkép betájolása egyszerűbbé teszi a pontos helyünk meghatározását és a további haladási pontosságot. A folyamatos nyomon követés, térképhasználat biztosíthatja a helyes haladási útvonalunkat. A mágneses viszonyok állandóak, kivéve, ha fémből készült eszközök, tárgyak vannak nálunk, magasfeszültség alatt tartózkodunk, stb., erre figyeljünk mindig. Eltévedés esetén vagy nem várt tereptárgyak „felbukkanása" esetén, ami a térképen nincs feltüntetve, a biztonság kedvéért végezzük el a laptájoló használattal a tájolási folyamatot.

Ennek a menetét a diában foglaltam össze:

9. ábra, tájoló kezelése (saját forrás)

Abban az esetben, ha tartózkodási helyünk nem ismert, vagyis nem tudjuk beazonosítani helyünket a térképen, akkor kettő vagy három tereptárgyból -melyek a terepen és a térképen is láthatóak, beazonosíthatóak-, végrehajthatjuk a hátrametszést, oldalmetszést vagy visszametszést.

A hátrametszés, visszametszés lépései a térképen:

  1. keressünk egy jól látható tereppontot, amely a térképen is beazonosítható és ezt irányozzuk be a laptájoló iránynyilával,
  2. a szemmagasságba emelt laptájolóval történő beirányzás pontosabb lehet, ezért így tartsuk vízszintesen a tájolót a kiszemelt tereptárgy irányába és forgassuk addig a szelencét, amíg párhuzamos nem lesz az iránytűvel. Az északi irányok egybe essenek, erre figyeljünk!
  3. a kapott irányszöget rajzoljuk rá a térképre, kiindulva a kiszemelt tereptárgytól húzva a vonalat magunk felé, figyelve, hogy pontosan rajzoljuk az egyenest,
  4. legalább még egyszer (pontosabb elhelyezkedést kapunk, ha háromszor végezzük el) ismételjük meg az első három műveletet,
  5. az így kapott egyenesek metszéspontja fogja adni a tartózkodási helyünket.

 

 

10. ábra, hátrametszés (saját forrás)
« Előző | Következő »