HIVATALOS STÍLUS – a törvényalkotás, a rendeletek, a közlemények, általában a hivatalos érintkezés stílusa. Ez a stílusréteg kisebb-nagyobb mértékben szókincsében és mondatfűzésében is eltér a köznyelvi (beszélt és írott) stílustól.
 
 
Legfontosabb jellemzői a következők: sajátos műszavak és kifejezések használata (folyósít, jogerőre emel stb.); merev formák, fordulatok megőrzése (elrendeltetik, minekutána stb.); a mondatokat túlterhelő szóhalmozás; az idegen szavak kedvelése (konkrét, probléma, volumen stb.); szószaporító, gyakran helytelen kifejezések (intézkedést foganatosít, előjegyzésbe vesz stb.); bonyolult, körülményes, gyakran nehezen érthető mondatok. Újabban örvendetesen terjed az egyszerűségre, közérthetőségre törekvés is.

A mindenkori hivatalos nyelvet, elsősorban annak fonákságait (visszásságait) szívesen használják fel az írók nyelvi jellemzésre, gyakran a humorkeltés eszközeként. Különösen sokszor él vele a korabeli közigazgatási életet jól ismerő Mikszáth Kálmán. Például:

Az államépítészeti hivatal tudomásul veszi megbízottjának jelentését, hogy minden rendben van, s bekéri a vállalkozótól a költségszámlát.

Megállapítja a fizetendő összeget, és felterjeszti a minisztériumhoz jóváhagyás végett.

A minisztérium átteszi a számvevőséghez. A számvevőség jóváhagyja (mert már annak a leírásába csakugyan nem mernék belefogni, ha jóvá nem hagyja), és visszaterjeszti a minisztériumhoz.

A minisztérium leküldi a vármegyéhez, s egyúttal értesíti az adóhivatalt.

A vármegye az egész aktacsomót beterjeszti az állam építészeti hivatalhoz.

Az államépítészeti hivatal approbálja a számlát, és most már folyóvá tétetik az összeg.

(Mikszáth Kálmán: A korlátfa)

További példák.

1994. évi XL.
törvény
a Magyar Tudományos Akadémiáról*

Lásd még: Csoportnyelv vagy szakszókincs, műszó, műkifejezés, Idegen szó, Stílusréteg, Szóhalmozás, Szókincs.