Mikor fogunk már összefogni?
(Ady Endre: Magyar jakobinus dala)
A feltételes módnak a feltételesnek, kívánatosnak tartott cselekvés, történés kifejezésén kívül egyéb stilisztikai értékei is vannak, amelyek alkalmassá teszik finom értelmi és hangulati különbségek megéreztetésére. Enyhítheti, mérsékelheti az állítás élét, gyengítheti, szerény formába burkolhatja a kérést, s általában bizonytalankodó, óvatos árnyalatot adhat a közlésnek, a kérésnek, a felszólításnak. Például:
Tetszett a királynak szép fiatal képe,
(Arany János: Toldi XII.)
Stiláris különbség van a tárgyas ragozású, többes szám első személyű régebbi s ritkaságuk miatt ma már régies és választékos (-nók/-nők) alakok, valamint a helyükbe került alanyi ragozású formák között. A régebbi változatot ma már jobbára csak a választékosságra törekvő irodalmi nyelv használja. Például:
– Az igaz, hogy én ezt a nyulat csodás jelek között fogtam: nagy vétek volna hát csakugyan, ha megennők.
(Tamási Áron: Ábel a rengetegben)
A felszólító módban is előfordul különböző stilisztikai értékű kettősség. Az alanyi és a tárgyas ragozás egyes szám második személyében ugyanis kialakult egy rövidebb és egy hosszabb forma. A rövidebb formák általában szigorúbb parancsot, a hosszabbak enyhébb felszólítást vagy kérést, és ennek megfelelő hangulatot fejeznek ki. Például:
…Állj meg, állj meg, Toldi! gyilkos a szándékod,
(Arany János: Toldi V.)
Lásd
még: Felszólító vagy parancsoló mondat.