1. A figyelemfelkeltő kérdés azért hatásos, mert a hallgató vagy olvasó érdeklődését felkelti, ébren tartja, sőt gyakran mintegy bevonja magát a hallgatót, olvasót is a téma előadásába. Gyakori az ilyen típusú kérdés a népmesékben s általában a népies modorú előadásokban. Például:
Mert a pázsit fölött heverésző juhász
(Petőfi Sándor: János vitéz 1.)
2. A tűnődő kérdés segítségével a költők, írók megéreztethetik az olvasóval azt a gondolatot, amely foglalkoztatja őket, s amely a kérdések sorát ébreszti fel bennük. Például:
Ha jön a nép, hé, nagyurak, mi lesz?
(Ady Endre: Dózsa György unokája)
3. A költői vagy szónoki kérdés csak nyelvtani formája szerint kérdés, de feleletet nem igényel. Szerepe a nyomósított állítás, a felfokozott érzelmek (vágy, meglepetés, felhívás, parancs stb.) kifejezése. Stilisztikai hatása jóval nagyobb, mint a megfelelő kijelentő és felkiáltó mondatoké. Például:
Még kér a nép, most adjatok neki!
(Petőfi Sándor: A nép nevében)
A költők mellett a szónokok is kedvelik a kérdésnek ezt a fajtáját.
Lásd még: Alakzat,
Felkiáltó mondat, felkiáltás, Kijelentő
mondat, Szónoki stílus.