SZÓNOKI
STÍLUS – a szónoki beszédek, a szónoklatok stílusa. A szónok célja
az, hogy a hallgatóságot meggyőzze igazáról, és megfelelő állásfoglalásra,
illetve elhatározásra bírja. Ezért szívesen használ választékos, ünnepélyes,
sokszor túlzó szavakat. A fokozás, a nyomósítás
kedvéért gyakran él rokon értelmű szavakkal. A közérthetőség kedvéért általában
kerüli az idegen szókat, az archaizmusokat
és a neologizmusokat. A mondatszerkesztésben a
cáfolás vagy bizonyítás végett szereti a halmozott mondatrészeket, a felsorolásokat,
kihasználja a figyelemfelkeltés nyelvi eszközeit. Szívesen alkalmazza a
kifejező erejű felkiáltó és kérdő
mondatokat stb. Például:
Kossuth Lajos beszéde Szeged népéhez
(1848. október 4.)
[1.1.]
Szegednek népe, nemzetem büszkesége, szegény elárult hazám oszlopa! mélyen
megilletődve hajlok meg előtted.
Mikor Szegedhez
közeledtem, sajnálni kezdtem, hogy mellemből kifogyott a hang; de midőn
Szeged népét látom, azt tapasztalom, hogy nincs mit sajnálnom, mert itt
többre nincs szükség, minthogy a lelkesedés előtt mélyen meghajoljak.
[1.2.]
Midőn én, mint az ország teljes hatalmú biztosa, s a honvédelmi bizottság
egyik tagja, a népfölkelés szervezője, utamban más helyekre bementem, azért
mentem be, hogy lelkesedést ébresszek; de Szegedre azért jöttem, hogy itt
a lelkesedést szemléljem.
És én mondhatom,
örömmel szemlélem Szeged népében a lelkesedést; mert veszedelem fenyegeti
szegény elárult hazánkat, oly veszedelem, melyhez hasonlót évkönyveink
nem mutatnak, s melynek láttára némely kicsinyhitűek a fővárosban azt mondták,
hogy a magyar nemzet napjai megszámítvák. De én azt mondám: ez nem igaz.
Alkudozásba
akartak ereszkedni Jellasichcsal, ama gaz árulóval, kit az ármány pokoli
céljainak kivitelére, arra, hogy csak nem rég visszanyert szabadságunkat
s függetlenségünket kezünkből újra kicsikarja s a népet újra a szolgaság
jármába hajtsa, eszközül szemelt ki. De én azt mondanám, hogy mielőtt a
nemzet annyi erővel s küzdelemmel kivívott szabadságából csak egy hajszálnyit
is lealkudnék, elmegyek és megtekintem a népet.
[2.1.]
És most, midőn Szeged népét látom, látom szemiben a lelkesedés szikráit,
nem késem megírni a fővárosba, hogy Szeged népe az árulóval való minden
alkudozás ellen ünnepélyesen tiltakozik. Megírhatom-e ezt? [A nép: meg!]
Igenis,
megírom, hogy miután Szegedet s népének ezreit a haza szerelmétől lelkesülve
láttam, köszirtté szilárdult keblemben a hit, hogy e haza, lépjen bár a
pokollal szövetségre ellene az ármány, mentve lesz.
Mikor Krisztus
mennyei országát megalapította a földön, egynek választottai közül azt
mondá: e kőszálra építem én egyházamat; és én hasonlóan mondom, hogy: Szegedre
s ennek lelkes népére építem nemzetem szabadságát és a pokol kapui erőt
nem vesznek azon.
Oly hatalmasnak
hiszem én a népet, hogyha fölkél és összetart, a ropogva összerogyó ég
boltozatait is képes fönntartani erős karjaival.
Hazám fiai!
Mondhatatlanul fontos az óra, melyben hozzátok szólok; talán éppen ebben
az órában ütköznek vitéz seregeink az áruló csordáival. Ki tudja, mit hoz
reánk ez óra? győzelmet vagy veszteséget? – De győzzünk bár vagy veszítsünk,
én Szeged népére mindenesetre számolok. A népre minden esetben szükségünk
lesz; ha győzünk, hogy a győzelem gyümölcseit learassa; ha vesztünk, hogy
a veszteséget győzelemmé változtassa.
Tehát e
fontos órában, e mondhatatlanul fontos pillanatban kérdem: találkozik-e
egy fia a hazának, találkozik-e egy polgára e városnak, ki hazája szabadságáért
vérét, életét feláldozni kész nem volna? [A nép egyhangúlag: Nem!]
[2.2.]
Esküszöm a mindenható Istenre, ki védi az igazságot és a hitszegő árulót
megbünteti, esküszöm, hogy hazánk szabadságából egy hajszálnyit utolsó
csepp véremig elraboltatni nem engedek; esküszöm, hogy hazánkat védeni
fogom, míg karomat fölemelhetem. A magyarok Istene úgy segéljen és áldjon
meg engemet! [A nép e szavakat lefödött fővel s fölemelt kezekkel lelkesülve
mondotta el a szónok után.]
[2.3.]
Hajdan, midőn a hazát veszély fenyegette, hős apáink véres kardot hordoztak
körül az országban, s ennek láttára, mint sasok repültek a harcmezőre a
vitéz magyarok. Én, látván a haza jelen veszedelmét, zászlót ragadtam a
kezembe, s megesküdtem, hogy addig nem nyugszom, szegény fejemet nyugalomra
nem hajtom, míg az elárult haza fiait szabadságának megmentésére, annak
árulói ellen zászlóm alá nem gyűjtöm. De most, miután Szeged népének lelkesedését
látom, bízvást összehajtom e zászlót, e zászló nem enyém többé, én Szeged
zászlója alá állok. És én bízom a magyarok Istenében, bízom Szeged népének
lelkesedésében, hogy kevés idő múlva mentve lesz a hon; ha pedig a hadi
szerencse kevésbé mosolyogna fegyverünkre, ha netán a végrehajtó hatalmat
az ármány a fővárosból kiszorítaná, azon esetre Szegedet oly pontnak tekintem,
melyről a haza szabadságát, a nemzet függetlenségét megmenteni erősen hiszem.
[3.1.]
Szegediek! Testvériség köt össze bennünket. Nincs nemes és nemtelen többé:
egy hazának fiai, polgárai, testvérek vagyunk mindnyájan. Tehát testvérileg
összetartva ragadjunk fegyvert az árulók ellen, legyünk készen hazánk oltalmára.
[3.2.]
Testvérek! Ha úgy jöttem volna e városba, mint valamilyen rendkívüli örömnek,
boldogságnak hírnöke, kívánhattam volna talán töletek koszorúkat; de miután
a végre siettem körötökbe, hogy benneteket fegyverre, a haza megmentésére
hívjalak föl, azon virágkoszorúkat, melyeket lelkes hölgyeitek utamba elhintettek,
nem tekinthetem másképp, mint előjeléül azon gyözelemnek, melyet a haza
ellenségein nemsokára kivívandunk.
[3.3.]
Egész életem küzdés és szenvedés vala; de e pillanatban jutalmazva érzem
magamat – ám pihenni nem fogok, árva fejemet nyugalomra nem hajtom, míg
el nem mondhatom az írás ama szavait: „Most bocsásd el, uram! szolgádat,
mert láták szemeim hazám szabadságát, boldogságát megmentve!”
Keblem
tele érzéssel, még sok mondanivalóm volna hozzátok; de az érzés elfojtja
ajkamon a szót. Különben egypár napig körötökben szándékozván maradni,
még lesz alkalmam hozzátok bővebben szólani. De most nézzétek – soha nem
sírtam és könnyezek.
Kossuthnak láthatóan nincs
szüksége érvekre, hogy Szegedet a haza ügyének megnyerje, a lelkesedés
hőfoka is elég a tömeg akaratának megindítására. Nem is az értelemhez,
hanem a szívhez szól. A beszéd rögtönzött, de azért a bevezetés, tárgyalás
és a befejezés hármassága jól megkülönböztethető a beszédben.
1. Bevezetés.
1.1. A szónok meghajol Szeged lelkesedő népe előtt.
1.2. A haza veszélyben van.
2. Tárgyalás.
2.1. Szeged a magyar szabadság kősziklája.
2.2. Az eskü.
2.3. Szegeden befejezettnek érzi küldetését.
3. Befejezés.
3.1. Felszólítja a népet, hogy álljon fegyverbe.
3.2. Szeged koszorúi.