KIJELENTŐ MONDAT – a nyugodt, szenvedélymentes, tárgyilagos közlés eszköze. Főleg a hivatalos és a tudományos stílusban gyakori, s általában az olyan megnyilatkozásokban, amelyeknek a tárgyilagos leírás, az események elmondása a célja.

A szépirodalmi stílusban természetesen a kijelentő mondat is telítődhet érzelmi-hangulati elemekkel, a szövegkörnyezettől függően. Például:

Tekints reánk, tekints, szabadság,

Ismerd meg mostan népedet:
Midőn más könnyet sem mer adni,
Mi vérrel áldozunk neked.

(Petőfi Sándor: Európa csendes, ujra csendes…)

Az egyszerű vagy csak pár szavas (esetleg hiányos) kijelentő mondatok különösen alkalmasak erősebb érzések kifejezésére. Ilyenkor stílushatásuk vetekszik a felkiáltó mondatokéval. Például:

…Készen az ebéd; jóllaknak; a hintó

Ott terem. – Egy pillanat alatt kinn vagynak az erdőn.
A fejszések is ott vagynak már. – Járja az úrral
A roppant tölgyest Matyi…

(Fazekas Mihály: Lúdas Matyi 2.)

Erős érzelem társul hozzá olyankor is, amikor szigorú parancs értelmében használjuk. Például:

„Hallod-e Jánk! Ím királyod

Szeme látja, – s ez jutalma,
Hogy te nékem azt a farkast
Megkeríted élve, halva.”

(Arany János: Szibinyáni Jank)

Lásd még: Felkiáltó mondat, felkiáltás, Felszólító vagy parancsoló mondat.